Vízügyi Közlemények, 1928 (10. évfolyam)

1. füzet - III. Trummer Árpád: Az Alföld öntözése

l) V Az alföldi nagy öntöző csatorna főként az „Alsószabolcsi ármentesítő Társulat" hatáskörébe tartozó területen halad. E társulatnál a belvizi levezetés kérdése még a mai napig sincs megoldva s így nincs annak nehézsége, hogy a belvizek elvezetésének kérdése az öntöző csatornával összhangban oldassék meg. A belvízrendezés elhanyagolása következtében egyes tiszamenti uradalmak terméseredménye teljesen bizonytalan. A gondosan elvetett őszi vetésekel a belvíz tönkre teheti, miért is főleg tavasziak termelését folytatják. Ennek hátránya pedig nyilvánvaló. Tavasszal a talaj rendszerint későn megmunkálható s az esetleg bekövetkező tavaszi szárazság miatt a várható termés problématikus. A belvízrendezés elmaradása főleg abban leli magyarázatát, hogy a vízlevezetés kérdésének megoldása nehéz s ha van is megfelelő megoldás az oly költséges, hogy azt az érdekeltség nem hajlandó viselni. A vízgazdaságok létesítése közelebb hozza a belvízrendezés kérdését a megoldáshoz. Ha a tartalék területeket víztárolásra, vagy a belvízeket halastavak megtöltésére használjuk fel, akkor elérhetjük azt, hogy a csapadékdús idők elmultával a belvízeket lassan bocsáthassuk le, esetleg elpárologtassuk. Mint említettük, egy 10,000 kat. holdas terület 1 méteres vízborítás mellett 57.5 millió köbmétert tárol. A téli-tavaszi csapadék e vidéken aligha több 200 mm-nél s lia a lefolyást — bőven — 100 mm-re tesszük, a 10,000 kat. holdas halastó megtöltése még ekkor is 100,000 kat. holdnyi területről lefolyó belvíz raktározható. Ily módon nemcsak a vízgazdaság, hanem a fentebb fekvő más birtokok területéről származó belvizek is elhelyezhetők. E birtokok e címen való hozzájárulása is oly jövedelem, mely a vízgazdaság javára esik. A belvíz kérdés még oly esetben is előnyös megoldást nyer, ha a halastavakba vízemeléssel kell őket bevezetni. Az emelés ekkor nem több 1.5 méternél. míg az árvédelmi töltéseken át való szivattyúzás 5—6 méteres emelési magasságot igényel. Mivel a szivattyúk teljesítményének költsége azonos vízmennyiség esetén tisztán az emelési magasság függvénye, a belvíztározás költsége szivattyúzás mellett is 60—75%-kai olcsóbb, mint a Tiszába való átemelés. Az öntözési berendezésekkel kapcsolatban azonban a lecsapolás kérdését is meg kell oldanunk. Leghelyesebb tehát a belvíz levezetés kérdését ezzel kapcsolni össze. Ott. ahol a belvizek még rendezve nincsenek, az öntözési berendezéseket erre való figyelemmel kell megterveznünk, míg ott, ahol a belvíz csatornák már kiépültek, módot kell találnunk arra, hogy a két lecsapolás egyesíttessék. A pestvármegyei öntöző csatorna, mint lecsapoló vonul tovább s így lehetővé van téve, hogy a felsőbb területek belvizei — ha mindjárt hosszabb lecsapoló mellékcsatorna segítségével is — a fő lecsapoló csatornába levezethetők legyenek. Nézetünk szerint hasonló rendszerben bármely öntöző csatorna környékének lecsapolása megoldható s ott, ahol ez nem volna kivihető, még mindig fennmarad a víztárolás lehetősége a mezőgazdasági szempontból legkevésbbé értékes (legmélyebben fekvő) területeken Ez esetben is a terület egy kisebbik hányadának föláldozásával biztosítjuk a többi rész termőképességét. A belvízi rendezés és lecsapolás kérdésére csak általánosságban terjeszkedhettünk ki. mert a megoldás csaknem minden egyes esetben más és más. Minden