Vízügyi Közlemények, 1928 (10. évfolyam)

2. füzet - I. Kenessey Béla: Kvassay Jenő emlékezete

l) V ni. Bernát István cinlékbeszéde az Országos Magyar Gazdasági Egyesület 1921. január 23-án tartott közgyűlésén. 1 A szerény megjelenésű, sőt megjelenésében sokszor cynismusig egyszerű fériiút, a munka emberét, a szemeink előtt összedőlt Magyarország egyik legtevékenyebb s törekvéseiben ideális alakját óhajtom bemutatni az OMGE közgyűlésén egybegyűlteknek brogyáni és kvassói Kvassay Jenőben. Tetteit és sikereit méltányolva, példát akarok állítani úgy a mai, valamint a megszületendő nemzedékeknek. Nem hiúságból és nem üres fényelgés parancsára említem családjának büszke nemesi előnevét, hanem azért, mert az igazságot keresve, súlyt helyezek az atavizmusra és igaznak tartom azt, hogy a halottak sokszor nagyobb hatással vannak reánk, mint az élők és azok az elődök, kiknek vére ereinkben íoly, nemzedékek multán is, irányt szabva törekvéseinknek és életünk munkájának, eldöntik sorsunkat. Negyven éves, soha meg nem szakadt barátság fűzött az elhunythoz, de a történelmet kutatók révén tudom csak, hogy családja valaha büszke arisztokratákban gazdag volt, s a XII-ik században Trencsénbe települt Kwasow lengyel lovagtól ered. Ősei harcoltak Csák Mátéval, rokonságba léptek Stibor vajdával. Egyik Lajos király oldalán esett el Mohácsnál s Brogyán is, hová a trencséni Kvassóról a család átköltözött a Forgách, Mailátli és Hunyady grófi családokkal való rokonság révén jutott reá. Minderről Kvassay Jenő soha nem beszélt. Nem érintette azt sem, hogy elődei közt alnádorok, alországbírók, ítélőmesterek, fő- és alispánokra sűrűn bukkanunk. Ha ezek nagy vagyona szétfoszlott is azok kezén, kik a változott viszonyokkal szemben üzleti érzékkel és takarékossággal eléggé vértezve nem voltak, nekem mégis úgy látszik, hogy a kötelességnek az a finomúlt leifogása, a közügyért való odaadó munkásságra való készség, mely Kvassay Jenőt jellemezte, ezeknek a régen elporlott ősöknek ma nem eléggé becsült, de mégis értékes hagyománya. De nemcsak az elődök érdemei emelik az utódok életét, hanem az utódok nemes törekvései is új fénnyel ékesíthetik az ősöknek emlékét. Üj arannyal boríthatják a régi címer halványuló színeit. így történt ez a jelen esetben is. Aki azt hiszi, hogy az egyén mindent önmagának köszönhet, téved, mert nemcsak megszentelt hagyományok, hanem a legújabb kutatások is döntő fontosságot tulajdonítanak a környezetnek, elsősorban a családnak. A modern világra nézve a bukás forrása lehet, ha ennek érintetlen tisztaságára nem fordít elég súlyt és figyelmet. Pedig ez úton vagyunk. Ezek elmondására, a büszke predikátumok említésére szükségem volt azért is, mert utalni akartam arra, hogy olyan családok, melyek a múltban szerepet játszottak, nem semmisülnek meg egészen, ha szétfoszlott is a gazdaság. Sőt nagy vagyon nélkül is, vezető helyekre kerülhetnek, ha megőrizték az erköcsi tőkét, a köz iránti kötelesség érzetét, a hűséget a honor, a tisztesség iránt, mely a letűnt kor legértékesebb öröksége. Hétszáz éves családfa birtokában Kvassay Jenő kitűnt a polgári munka megbecsülésében s híve volt a demokratia annak a fajtájának, mely magasabbra akarja emelni az alsó réteget, hol tűrhető jólét mellett nemes törekvések esi-