Vízügyi Közlemények, 1928 (10. évfolyam)
2. füzet - I. Kenessey Béla: Kvassay Jenő emlékezete
l) V neve már 1875-ben ismertté lett, midőn a főiskolán szerzett tapasztalatait, egyenes nyíltsággal, a hiányok felsorolásával és a szükséges reformok megjelölésével közreadta. Tudásvágya utóbb Párisba vitte, ahol az ,, Ecole des ponts et chaussées" tanítványa lett, elméleti ismereteit Német-, Francia-, Olaszországban és Svájcban végzett tanulmányutakkal egészítette ki, így szakismeretekkel, gyakorlati tapasztalatokkal gazdagon felszerelve, 1876-ban került ismét vissza a rajongásig szeretett hazai földre. Fiatalos hévvel teszi papírra már főiskolai évei alatt gondolatait, csak úgv ontja a legkülönbözőbb cikkeket. Eleinte tárgyát a természettudományok köréből veszi és körülbelül 1874-ig értekezései és apróbb közleményeivel a fővárosi lapokban, „Vasárnapi Ujság"-ban, „Természettudományi Közlöny"-ben találkozunk. Nem volt dohányos, a tiszta tejnek nagy kedvelője, a véletlen játéka, hogy talán első nyomtatás alá került értekezése „A kávé és dohány történetéből" cím alatt jelenik meg. További értekezései közül felemlítjük még a következőket: A szív, Az élet, Marionettek és táncoló állatok, A holló, A gólya és a diófa, A villám lecsapásairól, A petróleumról. A napfény hatása a növényekre, A levegő viszonya a ruházathoz és a talajhoz. Már ezek a címek híven tükrözik vissza az ifjú egész érzelmi gondolatvilágát, mely őt a nagy, csodás természet örök törvényeinek kutatásához vonzotta. A következő időszakban áttér inkább a gazdasági kérdések fejtegetésére, cikkei ennek megfelelőleg kevés kivétellel a Gyakorlati Mezőgazda, Föhlmivelési Érdekeink. Gazdasági Lapok. Gazdasági Mérnök-ben látnak napvilágot. Az érdekesebbek címei: Mit várhatunk a Saharától, A fővárosi boulevardok faiillet vényei érdekében. A közraktárak és a kereskedelem. A magkereskedésekről, Mely tájbeli magokkal tegyünk kísérletet. írt ezeken kívül még az Athenaeumban, a Budapesti Szemlében, a Wiener Landwirtschaftliche Zeitungban, sőt a Journal L'Agriculturban és a Geologische Reichanstalt évkönyveiben, mely utóbbi testület az Über natron und Székboden im ungarischen Tieflande című igen értékes tanulmányának beküldése alkalmából 1876-ban levelező tagjává is megválasztja. Érdeklődését, vonzalmát azonban már kezdetben is a vizek kötötték le. Eleinte kisebb értekezéseket találunk. így A földközi tenger hajdan és most, fíordcaux és a Gascognei part szomorú jövője, A tenger színének sülyedése, A föld árjáról, Földárja mozgásának irányáról és talán még nem is sejtve, mily behatóan fog később ezzel a kérdéssel foglalkozni, már 1872-ben A Duna szabályozása cím alatt leírja a Budapest körüli folyamatban levő szabályozási munkálatokat, többek közt a soroksári Dunaág elzárásának gyakorlati kivitelét, a kotrási munkálatokat, a téli kikötők építését stb., de kifejti ezenkívül, hogy az Alduna (Vaskapu) szabályozása tovább nem halasztható, ennek megtörténtével a tengeri hajók Budapestnél vethetnek horgonyt. Ezen mondhatni bevezető közlemények után 1875-ben jelenik meg . Vizeinkről" címen megírt érdekes munkája, mely a magyar, német, olasz, francia, angol műszaki irodalom terén végzett alapos kutatás eredménye, egy évvel később, 1876-ban már 600 frtos pályadíjat nyer a földmív. ipar- és kereskedelemügyi minisztériumtól Rétművelés tekintettel az alagcsövezésre és öntözésre című munkájával, de igazolja a vizek iránti különös előszeretetét az a
