Vízügyi Közlemények, 1928 (10. évfolyam)
2. füzet - I. Kenessey Béla: Kvassay Jenő emlékezete
l) V francia levél is, mely 1877. január havában érkezik Párisból Váchartyánba, a Comission des Annales des Ponts et Chaussées titkárától, melyben közli, hogy a bizottság a Woltmann-féle sebességmérő szárnyról beküldött mélyreható analitikai tanulmányát megvizsgálva, közlésre elfogadta és a mű érdemére nézve úgy látszik, semmiféle észrevétel sem merült fel, mert mindössze néhány stiláris módosítást hoz javaslatba, amit a titkár így fejez ki: „en demendant seulement que j'y rectifie quelque très légères incorrection de style". Ez a tanulmány azután az Annales des Ponts et Chaussée-Ъап meg is jelent Note sur le Moulinet de Woltmann cím alatt és abban az eddig használt kezdetleges typus helyett a csavar felületből kivágott alakot ajánlotta. Külföldi útjáról visszatérve éleslátásával azonnal felismerte, miszerint hazánkban a nagy kiterjedésű, gazdaságilag ki nem használt területek megmentése, mérhetetlen kincseket rejt magában a termelés számára, miért is működését a vízkárok megszűntetésével és a művelés alatt álló területek javításával kezdi meg. Célja elérése végett legelsösorban az érdekeltek felvilágosítását és az iigy számára való megnyerését tartja szükségesnek. Felolvasó körútra indul, tanít, buzdít és hogy a szónak — betűnek érvényt is szerezzen, gyakorlati példákkal, kísérletekkel igyekszik az általános érdeklődést felkelteni. Utazásai közben megismeri hazánk számos vidékét, felismeri mindenütt a bajokat, részletesen kifejti a teendőket és előterjesztései eredményeképen 1877-ben megbízást nyer a kultúrmérnöki intézmény felállítása tárgyában, először egy emlékirat készítésére. utóbb annak megszervezésére is. Biztos kézzel fog hozzá ehhez a munkához, kiválasztja segítőtársait, megalakítja a mérnökök első kis számú gárdájából a kultúrmérnökséget. munkájuk megkönnyítése végett felállítja a kassai rétmesteri, illetve későbbi vízmester iskolát és 1879-ben befejezve a szervezést, mint annak kinevezett főnöke nagy lelkesedéssel indítja meg a talajjavító és vízhasznosító műveletek kivitelét. Az elért eredmények fényesen igazolták annak létjogosultságát, közhasznú működését. Egy egész embert igénybevevő tevékenysége közepette, megírja Mezőgazdasági vfzmíítandt, melyet a Magyar Tudományos Akadémia 1879-ben a 3000 frtos Fáy-féle pályadíjjal jutalmaz és abban egybefoglalva a vízépítészetben szükséges ismereteket, közreadja az első ily irányú, tudományos színvonalon álló magyar nyelvű munkát, melyet teljes joggal a magyar vizimérnökök bibliájának tekinthetünk. Amily mértékben emelkedett a gyakorlati kivitel alá vett területek kiterjedése és munkatársainak száma, ép oly arányban merülnek fel azok a nehézségek is, amelyek a munkálatok végrehajtását megfelelő törvényes intézkedések hijján hátráltatták, sőt gyakran lehetetlenné is tették. Figyelme ennélfogva ez új irányba terelődött és működését a törvényhozási intézkedések előkészítése vette igénybe. Hogy mennyire átérezte ennek a kérdésnek fontosságát, bizonyítja az a kis füzet, melyet 1879-ben „Vízjogi tanulmányok" cím alatt azzal a célzattal ad ki, hogy a vezetőkörök érdeklődését megnyerje. Ilv előzmények után kezdődött meg hosszas tárgyalások közepette a vízjogi törvény szövegező munkája, mígnem az 1885-ik évi XXIII-ik t.-cikkel.
