Vízügyi Közlemények, 1928 (10. évfolyam)
2. füzet - I. Kenessey Béla: Kvassay Jenő emlékezete
l) V tovább, ki az akácos homokokra, a falusi temetőbe, családi sírkertjük virágos hantjai közé. Családja, barátai s a környékbeli ismerősöknek, a helybeli népnek százai követték a koporsót a sírig, ahol a végső beszentelés után Vicziún Ede mondta felette ezt a gyászbeszédet: „Mélyen tisztelt gyászoló gyülekezet! Fenkölt lelkű, nemesen érző szívű férfiút temetünk: Kvassay Jenőt, aki egyúttal Magyarországnak egyik legnagyobb mérnöke volt. Családja, barátai, hívei és mérnöktársai, akik szerettük és szeretetét élveztük ,ameddig csak tehetjük, az utolsó mesgyéig követjük Öt, sírjának széléig, ahol utolsó búcsúnkat intjük felé. Tiszteltük és szerettük! Tiszteltük öt, a nagyszerű embert — és sze rettük öt, az egyszerű embert. Tiszteltük alkotó lelkének világító fényességét és szerettük jó szívének mindnyájunkra sugárzó melegét. A béke embere volt, mégis a küzdelemnek szentelte életét. Forradalom után született és forradalomban halt meg. Élete a közbenső békés korszaké. Míg egyik század a másikat váltotta föl, élhetett volna kényelemben, nyugalomban, de ö ehelyett a harcot választotta. Fölvette a küzdelmet az elmaradottsággal, az elemekkel... és sikerrel, diadallal vívta meg veliik csatáit. Vezér volt. Tisztjei voltak a mérnökök, katonái a szorgalmas kubikos nép, a hajósok, molnárok, gazdák, árvédekezésnél a derék pionnierszázadok — fegyvere a tudomány, toll, cirkálom és a mérnöki műszerek, — hadszintere minden terep, ahol a víz és a föld találkozik. Nyomába lépett nagy elődeinek, de nem követte vakon őket, — kritikával haladt előre. Kitartó munkával leigázta az árvizek, belvizek vészthozó, káros szellemét. Millió és millió holdnyi vízjárta, elvadúlt területet hódított meg a földmívelő kultúrának. Ez volt az igazi többtemrmelés, mert ő e munkájával magából a honi földből termelt többet. A többtermeléshez legelőbb is föld kell és az ö munkája ezt szaporította, magát ezt a földet nevelte. Mikor már vizeinket megfékezte, hogy a rendet biztosíthassa, megalapozta a vízjogi törvényt, mely az ö előkészítő munkája nyomán vált valóra. Hogy a vizeket hasznossá is tegye, megszervezte a kultúrmérnöki szolgálatot s ennek során később az öntözés, lecsapolások, vizierők fejlesztése lettek kedvelt tárgyai. A legutóbbi időkben nagyarányú törekvéseinek célja a magyar viziútak fejlesztése volt. A magyar Duna hajózása európai kérdéssé vált s ebben őneki nagy érdemei vannak. Ha a magyar hajózóútak egyszer majd belekapcsolódnak a tengerekbe, ez az eredmény mint e nagy gondolatnak úttörőjét, Öt fogja dicsérni. Lelkét ezek az eszmék hevítették: a földet megszabadítani a vízokozta károktól és azután a földnek hasznossá tenni a vizet. Egy munkájából, amelyet még fiatal mérnök korában írt, kitűnik — mert könyvében ö maga mondja —, hogy további terveihez az ihletet ennek a falunak, örszentmiklósnak, nevelő otthonának a vizei, patakjai, tavai, rétjei adták. Íme! Ha valaki szereti szülőinek földjét, ha van hazája, s mint