Vízügyi Közlemények, 1928 (10. évfolyam)

2. füzet - I. Kenessey Béla: Kvassay Jenő emlékezete

l) V Az élő test öntudatos munkáját a halott testének atomjai öntudatlanul folytatni fogják. A Te munkásságod tehát örökké él és éltet s ezért legyen áldott emlékezeted 1" Utána Bulyovszky János a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet nevében búcsúzott a nagy halottól: „Tisztelt gyászoló közönség! Magyarország ismét szegényebb lelt egy kiváló férfiúval. Kvassuy Jenő fekszik e ravatalon. Egy azok közül a nagyok közül, aki tettel, különösen pedig tollal s tehetségének minden erejével arra törekedelt és oda működött, hogy az az országos érdekű nagy munka, amely az ország ármentesítéséhez, vizi bajainak orvoslásához fűződik s amely nagy munkának alapját a nuilt század közepén vetették meg, necsak előbbre jusson, hanem tökélelesbbílve tető alá is kerüljön. Kvctssay Jenő e nagy munka szolgálatában állott 1877-től kezdve Egészen elhunytáig. Ö szervezte, ő vezette kezdettől fogva csaknem a mai napig az ország vízépítési ügyeit. Az Országos Vízépítési Igazgatóságot, amelynek alapítója, főnöke és vezére volt, oly magas fokra emelte, hogy méltán tartották egyik legtökéletesebben működő közigazgatási szervünknek. Az ö agitáló, szervező, buzdító és irodalmi tevékenységének tulajdonítható, hogy az ármentesítés nagy munkája általában véve befejezettnek tekinthető. A magyar vizimérnökök sokat, igen sokat veszteltek elhunytával, de nagyon sokat veszített szegény hazánk is, amelynek hívebb, becsületesebb, munkásabb fia alig volt nála, akinek állandóan az a cél lebegett szeme előtt, hogy az ország a vízügyek terén is megközelítse, majd utóiérje a nyugati nemzeteket. A vízügyek és hajózás terén szerzett nagy érdemeinek elismeréséül több kitüntetésben részesült, a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet pedig dísztagjai sorába iglatta. Kvassay Jenő, mint ember maga a szerénység, a jóság, a gondosság megszemélyesítője volt, akinek nyilt, barátságos modora, a vele való érintkezést kedvessé, kellemessé tette és így nemcsak szűkebbkörű családjából, de mindenkiből akivel valaha érintkezett, fájó érzést vált ki szomorú elvesztése. Emlékét hálás szívünkbe zárjuk és kegyeletünk oltáránál sokszor fogunk találkozni azokkal, akiket szeretett s akik őt szerették. tisztelték és becsülték. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet és annak vizi szakosztálya nevében búcsúzom Tőled! Pihenj békével!" Л gyászbeszédek elhangzottak és a gyászoló gyülekezet szívében a veszteség érzetével, de az elhunyt szép emlékével gazdagabban szerte oszlott, mert Kvassay Jenőt a családi sírkertben falusi sír várta. A falu nevelte, a falu temette el. Az őrszentmiklósi falusi gazdák gyorslábú lovai jöttek be érte. Magyar legény iilt a nyergesen, magyar gazda a bakon. így vitte őt vissza a négyes gyászfogai a fővárosból szülőinek kedves emlékű házába, második ravatalára és másnap, június 8-án délután a róm. kath. gyászszertartás után onnan is