Vízügyi Közlemények, 1923 (9. évfolyam)

1. füzet - II. Udránszky József: Kvassay Jenő emlékezete

Kvassay Jenő emlékezete. Irta : Udránszky József. «Az a nagy fontosság, amelyet a vízépítészet hazai közgazdaságunkban máris betölt és amely a jövőben még inkább emelkedni fog, kívánatossá teszi, hogy az e téren szerzett értékes tapasztalatok ne vesszenek el nyomtalanul, hanem kartársainknak és az utókornak javára közkincscsé váljanak.» Ezt a pár sort idézzük emlékezetünkbe az 1911-ben havi folyóirattá átalakult «Vízügyi Közlemények»-nek Kvassay Jenő által írott előszavából, midőn hosszabb szünet után, igen nehéz viszonyok között, újból életre keltett folyóiratban sorainkat elsősorban annak a nagy férfiú emlékének szenteljük, aki bátor előrelátással, ennek a vállalkozásnak is megteremtője, buzgó munkatársa és állandó pártfogója volt, hogy ezzel soha el nem múló hálánknak, tiszteletünknek, elismerésünknek e helyen is kifejezést adjunk. Több mint 40 évi fáradhatlan munkáját a magyar hazának, a magyar földnek, a magyar tudománynak, a magyar mérnöki kar dicsőségének szentelve, összes vágyai, reményei, páratlan szorgalma, minden tudása eredménye megsemmisülésének, a forrón szeretett magyar haza összeomlásának hatása alatt 1919. évi junius hó 6-án adta vissza fenkölt lelkét Kvassay Jenő Teremtőjének, váratlan elhunytával mély gyászba borítva hozzátartozóit, kartársait, tisztelőit és nagyszámú barátait. Külső sikereket, csillogó kitüntetéseket, szerepléseket nem keresett, az egyéni érvényesülés vágya sohasem vezette, működését nagy eszmegazdagság, alapos gondosság, szerénység, jóság és a munkának minden önző érdek nélküli páratlan szeretete jellemezte. Kiváló szervező és alkotó képességgel rendelkezett, nagy előrelátással, fáradhatlan buzgalommal ragadott meg minden alkalmat, hogy eszméit, terveit megvalósítsa és a köznek javára az életbe átültesse. Mint régi nemesi család sarja, 1850 július hó 5-én Budapesten született, de gyermekéveit a nyárfaligetes magyar falun Orszentmiklóson töltötte és itt fejlődött ki benne a szülői ház, a magyar faj, magyar föld iránti tántoríthatatlan szeretete. Középiskoláit Győrött a bencéseknél végezte, majd Budapestre, a műegyetem gépészmérnöki szakosztályára kerül és annak befejeztével tanulmányait a magyaróvári gazdasági akadémián folytatta, utóbb állami ösztöndíjjal beutazta Német-, Olaszországot, Svájcot és végül Párisban az «Ecole des ponts et chaussées» tanítványa lesz, gyakorlati ismereteit Franciaországban bővíti és szakismeretekkel gazdagon felszerelve, 1876-ban tér vissza. Már főiskolai évei alatt kezdi meg irodalmi működését s mint a szabadtermészet rajongó híve, első kutatásait a természettudományoknak szenteli, közleményei a Vasárnapi Ujság-ban és a Természettudományi Közlöny-ben jelennek