Vízügyi Közlemények, 1923 (9. évfolyam)

1. füzet - V. dr. Sabathiel Richárd: Szádfalakból alkotott támfalak számítása

44 A Larssen-palló igénybevétele 2150000 •• 1055 kg/cm

1. 2087 A horgonyrúderő ugyanazon horgonytávolság mellett, mint előbb 19240.2-5 = 48100 kg, a megfelelő csavarátmérő 89 mm. A kihorgonyzás célszerűen úgy történik, hogy a horgonyrúd végén egy vasbetonfalat húzunk, melynek magasságát úgy állapítjuk meg, hogy a falra jutó nyomás ne legyen nagyobb, mint abban a mélységben számított passzív földnyomás. A horgonyrúdnak oly hosszúnak kell lenni, hogy a horgonylapot támasztó passziv földnyomás még érvényesüljön. Ha tehát a horgonyfal alsó végéből a passzív földnyomás szakadó lapját 45 | szög alatt meghúzzuk (1. 28. kép), az a terepszínt a fal alsó pontjából kiinduló aktiv földnyomás szakadó lapjával való metszéspontján kívül szelje át. Elegendő hosszú a csavar tehát, ha a fal alsó pontjából vont 45° — ^ egyenes • <<• a horgonyfal alsó pontjából húzott 45

0 -(- ~ az előbbire merőleges egyenest a terepszínben metszi. A 28. kép jelzései szerint tehát a horgonycsavarok hossza — htg(45• - J) + <Ktg (45» + J). Megjegyzendő, hogy ez a hosszmegállapítás némileg túlbiztosnak mondható ha a horgonylap termett földbe van ágyazva, melynek kohesioja is van. A horgonylap magassága a passziv földnyomás alapján, mely a H erő támasztásához szükséges jj Я — syam összefüggés szerint m = . ?Y « 19240 Jelen példában © = 50°; ; = 3-0,m = n , n — ^090

m 3.1800. Ф8 tg (45» - I) = tg 300 = 0-577 t

g {450 -f J\ = tg 6O0 — 1-732 l = 9.0-577 -f 4-45.1-732 = 12 90 m. III. Példa. A 29. képen vázolt elzárás két szemközt fekvő vasszádfalai felül össze vannak támasztva a fenéktől 6.00 m magasságban. A külső vízmélység legyen 45 m; a szádfalak közt pedig a víz a fenékig leszivattyúzva; a beverési mélység 3.0 m. Ha az altalaj 30° súrlódási szöggel bír és 1800 fajsúlylyal a 30. kép jelzéseit szem előtt tartva, a szádfalra következő erők hatnak :