Vízügyi Közlemények, 1923 (9. évfolyam)
1. füzet - III. Tellyesniczky János: A Tiszavölgy árvizei és ármentesítése
20 intézkedés végett átmehessen a társulat megszállt részére és az egységes vezetést eddig is csak úgy kellett érteni, hogy a magyar hatóságok megengedték a megszállott területen lakó és ezidőszerint még magyar társulati vezetőknek, hogy intézkedés végett egyelőre átjöhessenek a társulat magyar területére. Mindezeket a jelenségeket nem szabad figyelmen kivül hagyni, a kettémetszett árterületek magyar részein ezután nemcsak az árvizek és belvizek, hanem a legtöbb esetben felsőbb fekvésű és megszállott társulati részekről érhető meglepetések ellen is védekezni kell és ebből a célból minden lehető intézkedést idejekorán meg kell tenni, mert még egy egységes vezetés mellett is könnyen megtörténhetik, hogy pl. egy bármely okból elrendelt határzár esetén — amint már többször tapasztalhattuk is — az ily árterületek magyar részei csak magukra lesznek utalva ; ezekre az esetekre azonban a magyar területek érdekeltségeinek előre fel kell készülniök, lehetőleg be kell rendezkedniök. A fentiekben csak vázlatosan akartunk reá mutatni az árvédelem bizonytalan voltára a határ által kettémetszett árterületeknél, s az ügy érdekében állónak tartjuk, hogy nyomatékosan ajánljuk a kettészelt társulatok magyar területi vezetőségeinek, hogy ártér részeik helyzetét legsürgősebben tanulmányozzák, hogy bármely eshetőségnél ismeretesek legyenek azok a teendők, melyekkel a magyar árterületi részek teljes árvédelmi biztonsága szempontjából az államnak és az érdekeltségnek egyaránt számolni kell, mert a rendkivüli körülmények folytán előre nem látott súlyos helyzetbe jutott s kereken 750.000 kat. holdat kitevő árterületek teljes árvédelmi biztosításához szükséges munkálatok végrehajtása, nemcsak az egyes érdekelteknek magán érdeke, hanem országos fontosságú közérdek is. * A Tiszavölgyi társulat egykori nagynevű elnöke idősb gróf Andrássy Gyula, a társulatnak 1884. évi közgyűlésén reámutatott az ármentesítés által elért óriási eredményekre a régebbi állapotokhoz képest, és a többi között ekképen nyilatkozott : « Nagy féladat, mely előttünk áll, de ahhoz, hogy kétségbe essünk, okunk nincsen. A multakból meríthetünk reményt és bizalmat a jövőre. Ha képeseit voltunk az eddigi eredményeket létesíteni, meg fogunk birkózni azon teendőkkel is, mélyek még hátra vannak.» A Tiszavölgy érdekeltsége pedig — amint azt ezen kijelentés óta eltelt 39 év munkássága és eredménye igazolja — megbirkózott a feladattal, a teljes kiegészítéshez még szükséges munkálatokat is végre fogja hajtani. Hazánk ezidőszerinti helyzetében azonban lehetséges, hogy az az állapot, melybe a Tiszavölgy az ország egy részének megszállása folytán jutott, egyes társulati érdekeltségektől újabb, ós az eddigiektől talán eltérő további rendkivüli munkásságot is fog követelni, ez a körülmény azonban ne legyen ok a csüggedésre, mert az érdekeltségek ezekkel a nehézségekkel is meg fognak birkózni és mert a Tiszavölgyi társulat egykori nagynevű elnökének szavai ma is helytállók «hogy kétségbe essünk, okunk nincsen, a multakból meríthetünk reményt és bizalmat a jövőre».
