Vízügyi Közlemények, 1923 (9. évfolyam)

1. füzet - III. Tellyesniczky János: A Tiszavölgy árvizei és ármentesítése

и 18,000kat. hold; az árvíz csongrádi magasságát ez a szakadás nem befolyásolta már lényegesen, mert a szakadás közvetlen a tetőzés előtt állott be. A Körösökön az 1919. évi árvíz korszakos magasságú volt, s ugyanoly körülmények között keletkezett, mint a tiszai árvíz. A Körösökön az 1919. évi rendes tavaszi árvíz ugyancsak március hó végén és április hó elején vonult le közepes magassággal és kivéve a Hármas-Körös torkolati szakaszát április hó közepére leapadt Gyománál 4—5 "У-re. Ebben a helyzetben volt a mederben' a víz, amikor is április hó végén és május elején fellépett rendkívül nag}" és a Körösök egész vízgyűjtőjére kiterjedő esőzések folytán 2 rendkívül magas árhullám vonult le, minden egyes folyón és mindegyik folyónak ezen eddig nem észlelt magasságú árvize teljes tömegében találkozott egymással és emelkedett a Hármas-Körösön — a Tisza magas vízállásának behatása alatt is — eddig még nem észlelt magasságra. A Körösök ezen rendkívüli árvize folytán a Tisza árvízszine a Szolnok alatti szakaszon ugyancsak rendkívüli magasságot ért el, így Csongrádnál meghaladta az 1895. évi eddigi legmagasabb árvizet 62Vrel. Ez a magasságkülönbség a Tisza alsóbb szakaszán lefelé csökkent, mert a Maros nem befolyásolta a Tisza árvízszinét kedvezőtlenül. Egyébként az 1919. évben a felső Tiszán és a Maroson az árvíz nem érte el az addigi legnagyobb magasságot, a Bodrog közepes volt, a Szamos és Körösök árvizei voltak abnormális nagyok. Az 1922. évi tavaszi árvíz téli csapadék és mérsékeltebb tavaszi esőktől keletkezett. A téli fagyos időjárás azonban benyúlt egész a március hónapba, úgy hogy a folyók erősen be voltak fagyva, amikor a hirtelen olvadás folytán a hó és esővíz a fagyos földön úgyszólván egész tömegében gyors lefolyásra jutott. A jég főként a Körösöknél torlódva vonult, le egyébként az árvíz magassága, úgy a Tiszán mint a Körösökön jóval alatta maradt az 1919. évi árvíz magasságának. Az előzőkben főbb vonásokban ismertettük a Tiszán és a Körösökön az utóbbi 50 év alatt fellépett jelentősebb árvizeket; már ezen vázlatos ismertetésből is látható, hogy a Tiszavölgy árvizeire természetszerűleg elsősorban a vízgyűjtő területek csapadékviszonyai a döntők, e mellett azonban lényegesen befolyásolják még főként a folyók alsóbb szakaszainak árvízmagasságát: a talaj telítettsége, a mellékfolyók árhullámainak találkozása a Tisza árhullámaival, a folyómedernek telt vagy üres állapota és az árhullámok összegeződése. Ha röviden összefoglaljuk az egyes tiszai árvizek körülményeit, úgy azok következőleg alakulnak : az 1876. évi árvizet jellemzi: rohamos hóolvadás, tavaszi esőzések, Bodrog, Körös és Maros kedvezőtlen befolyása, az árhullámok összegeződése az alsóbb szakaszokon; magas Duna-vízállás; 68,000 kat. hold kiöntés; az 1879. évi árvizet jellemzi: téli és tavaszi esőzések, jégtorlódások; az alsóbb szakaszok telt medrei; Körös és Maros kedvezőtlen befolyása, árhullámok összegeződése ; 85,000 kat. hold kiöntés ; az 1881. évi árvizet jellemzi: rohamos hóolvadás, erős tavaszi esőkkel, Szamos, Bodrog és Körös kedvezőtlen befolyása; 66,000 hold kiöntés;