Vízügyi Közlemények, 1923 (9. évfolyam)
1. füzet - III. Tellyesniczky János: A Tiszavölgy árvizei és ármentesítése
11 Az 1876. évi vízállások grafikonjaiból jól megállapítható, hogy a Tisza és Körösök felsőszakaszairól levonuló egyes árhullámok Csongrádnál, illetőleg Gyománál egymást utóiérve mennyire összegeződtek, és a folyók ezen szakaszain az árvíz tartamát mintegy 5 hónapra kinyújtották. Ez a körülmény jellemző mindazon folyókra, melyeknek — aránylag rövid — nagyobb esésű felső- és hosszú kis esésii középső és alsó szakasza van, mint a milyen a Tisza folyó is. Az 1879. évben a Tiszán és Körösökön ugyancsak több magas árhullám vonult le, úgy hogy a közép- és alsó szakaszokon januártól— juliusig állandóan magas volt a vízállás, s azonkívül november és december hónapban is levonult egy-egy közepes árhullám. A január havi magas árhullámot az 1878. évi december havi türtós esők okozták ; ez az árhullám február első felében kissé leszállt ugyan, de a víznek rendszeres apadását a Tisza középső szakaszán Tiszakürth és Tiszasas mentén képződött jégtorlódások igen hátráltatták. A február hó végén és március hó elején leérkező tavaszi áradás, úgy a Tisza, mint a Körös alsóbb szakaszain vízzel telt medret talált s ennek következtében az árvíz színe jelentékeny magasságra emelkedett. A Tisza 1879. évi tavaszi árvízét a mellékfolyók kedvezőtlenül befolyásolták, az április, május és juniusi esők pedig az árvíz tartamát a folyók középső és alsó szakaszán egész julius hó végéig kinyújtották. Az 1879. tavaszi árvíz ideje alatt állandó esős időjárás volt, mely a töltések védelmét igen megnehezítette; ez a körülmény nagyban hozzárárult ahhoz, hogy Szeged városa nem volt megmenthető és március hó 12-én éjjeli 1/ 2 3 órakor kiszakadt a város töltése. Ez alkalommal 5762 ház pusztult el. A Tiszamentén ennél az árvíznél 7 helyen volt gátszakadás, s melyek következményeként 85.000 kat. hold mentesített terület lett elárasztva. A Körösökön 1879. évben az árhullámok ugyanazon időben léptek fel mint a Tiszánál, amely árhullámok közül a február—március haviak találkoztak a Tiszának Szeged városát elöntő árhullámával. Az egyes Körösöknél azonban nem a tavaszi hanem az 1879 decemberi árhullám volt a veszedelmes, mely a december hó első felében beállott rohamos hóolvadás és felhőszakadásszerű esőkből keletkezett, a folyók pedig be voltak fagyva, úgy hogy jégtorlódások állottak elő, melyek következtében az egyes, kettös Körösökön és Berettyó mentén 85 helyen szakadtak ki a gátak. Ennek az árvíznek a hirtelen beállott fagy vetett véget. A Tisza 1881. évi tavaszi árvízét megelőzőleg már 1880. évi december és 1881. évi január havában is magas volt a folyó vízállása, mely február hó végére leapadt ugyan, de március elején újból és hirtelen emelkedni kezdett és április hóban oly magasságot ért el, mely az összes előző évek árvizeinek magasságait meghaladta. Kedvezőtlenül befolyásolták a Tisza vízállásait a Szamos és Bodrog; a Körösök árvize találkozott a Tiszáéval, a Maros árvize előbb levonult. Az 1881. évi április, május és junius havi kiadós esők folytán keletkezett újabb árhullámok a folyók középső és alsóbb szakaszain összegeződtek úgy, hogy a 0 feletti 5 m-t meghaladó vízállás a Csongrád—Szeged közötti Tisza-szakaszon 3 l/a hónapig tartott.
