Vízügyi Közlemények, 1918 (8. évfolyam)

1-3. füzet - IV. Kvassay Jenő: Víziútaink mikénti fejlesztése

legnagyobb, onnét fokozatosan fogy, míg végül teljesen elenyészik. Példa erre Európa legnagyobb öntöző csatornája, a Cavour-csatorna, mely másodperczenkint 110 kbm-1 emészt, a végén pedig egy keskeny árokban végződik; példa továbbá a világ legnagyobb öntöző csatornája, a Ganges-csatorna 200 fcbm emésztéssel. Úgy ezeken, mint egyéb ázsiai, egyptomi és amerikai öntöző csatornákon modern értelemben vett bajózás nincsen. Ezzel szemben a hajózó csatornákat korlátolt öntözésre mindig fel lehet használni, így pl. a Begán 3000—4000 holdat, a Ferencz-csatornán 1600 holdat lehet e czélra berendezni. Szóval a vízierőtelepeknél épülő csatornáknál a hajózás, a hajózásra épüőknél ellenben az öntözés — megfelelő viszonyok között — mint mellékhasználat figyelmet érdemlő faktorként jelentkezhetnek. A megelőzőkben elősorolt folyócsatornázásokon és mesterséges hajóz») csatornákon kívül az országban még jelentékeny folyócsatornázást és hajózó csatornát lehetne építeni és tervezni. Ide vonatkozólag terjedelmes felvételek és tanulmányok állanak rendelkezésre, melyek alapján több > mint 1000 km-rel lehetne víziúthálózatunkat megnövelni. Azonban határt szab ennek a törekvésnek nem annyira a költségek nagysága, mert ez aránylag nem magas, a csekély esés következtében, hanem a megfelelő forgalom hiánya, enélkül pedig azok megépítése nem lehet rentábilis. A német szaktekintélyek szerint 1 millió tonnánál kezdődik az alsó határa annak, hogy valamely hajózó csatorna megépítéséről komolyan lehessen tárgyain'. Ez a határ nálunk alábbra tehető, de 7a millió tonnánál kevesebb alig lehet. Belforgalmi csatornahál'ózatunk kifejlesztése szorosan egybefügg ipari fejlődésünkkel., mert csak az ipar igényli a tömegárúknak oly mennyiségét, mely állandó forgalmat biztosíthat a hajózásnak. A Bega csatornázásának befejezésével elérkezett annak az ideje, hogy a hajózási illetékek kivetésére nézve is megtétessenek a kellő intézkedések, miáltal egyúttal tapasztalatokat fogunk szerezhetni a tekintetben is. hogy a csatornázott folyók mily mértékig fognak hozzájárulhatni az állam által befektetett tőkék kamatoztatásához. A víziutak teljesítőképessége elsősorban azok méreteitől, illetőleg az azokon közlekedő hajóknak mily mélyséeig való gázolásától függ. Az ország víziúthálózatánál már az 1908. évi beruházási törvény alkalmából olyképen lettek a hajózási mélységek megállapítva, hogv azok legalább, is két m-t tegyenek ki és ezáltal a 650—700 tonnás normális hajóknak közlekedése az összes víziútakon lehetővé tétessék. A csatornákon és csatornázott folyókon épülő csegéknél (kamarazsilipek) ugyanezek a szempontok voltak irányadók. Kivétel tétetett ez irányban a vukovár—samaci csatornánál és a Kulpa csatornázásánál, hol 1000 tonnás hajók közlekedése vétetett czélba. Ugyancsak kivételt kell ez alól tennünk a Duna—Tisza csatornánál és a Sajó csatornázásánál, hol ugyancsak az 1000 tonnás hajók forgalmára kell e méreteket megállapítani, hogy a külforgalomból érkező hajókat ne kelljen leterhelni vagy átrakni.