Vízügyi Közlemények, 1918 (8. évfolyam)
1-3. füzet - II. Halmi Gyula: A sörgyári szennyesvizek összetétele, ártalmassága és tisztítása
esetleg trágyázó vagy ipari kerámiai czélokra értékesíthető. К módszer használhatóságáról a sörgyári szennyesvizekre nézve még nincsenek tapasztalatok, de ugyanez az eljárás textilfestőiizemi, papir- és nemezgyári szennyesvizekre teljesen hasznavehetetlennek bizonyult. Jobban bevált a gyakorlatban a Hoyermann-Wellensieck-iéle humin-eljárás, melynek lényege a következő : finoman aprított barnaszenet vagy turfát vízzel kásává elkészítve, hevítés közben nátronlúgot vagy mésztejet adnak hozzá, a lúg fölöslegét újabb barnaszén- vagy turfapor hozzáadásával közömbösítik. Az így készült humusz-anyagokat szilárd alakban vagy oldatban keverik a megtisztítandó szenynyesvízhez, mely ekkor sötétbarna, vagy fekete színt kap és a különféle humuszvegyületeket oldatban, tehát a legfinomabb elosztásban tartalmazza. Ha most az így kezelt szennyesvízhez bizonyos sókat adnak, amelyek bázisai a turfa- vagy barnaszén humuszsavaival oldhatatlan csapadékot hoznak létre, úgy igen nagy térfogatú csapadék keletkezik, amelynek leülepedése közben a szennyesvíz teljesen megtisztuL Czukorgyári, malátag^ári, szesz- és sörgyári üzemekben a humin-eljárással, mész hozzáadása mellett sikerült a szennyesvizeket teljésen megtisztítani és színteleníteni, valamint szagtalanítani. Ha a humint 90%-ig kolloidagyaggal helyetesítették, meg mindig igen jó eredményt értek el. E kísérletek során a luimin a kolloidfehéijeanyagokat kiválasztotta, míg a kolloidagyag az ülepítést igen jól végezte, úgy hogy nem lehetetlen, hogy a humin- és a Rohlandféle kolloidagyagos eljárás együttes használata is bizonyos esetekben sikerrel járhat. Ugyancsak bevált a sörgyári szennyesvizek tisztítására a Griesheim-Elektrongyár kolaczit néven forgalomba hozott készítménye is. A kolaczitnak városi szennyesvizek tisztítására való fölhasználhatóságáról Bouhon teljesen elítélően nyilatkozik. Az általa Altenburgban 1911-ben kipróbált készítmény elkokszosított bnrnaszénböl és föltárt agyagból állott. A Griesheim-Elektron-gyár kolaczitkészítményével a tisztítás olyképpen történik, hogy a szennyesvizet mész hozzáadásával lúgossá téve, a kolaczit-hozzáadása után a szennyesvíz üledékanyagai gyorsan leülepszenek. a víz elszíntelenedik. megtisztúl és szagát elveszíti, azonfölül a szerves anyagok energikus oxidácziója folytán mennyiségük a kolaczit katalizises hatása folytán jelentősen csökkenik úgy, hogy a szennyesvíz ennek következtében rothadóképességét teljesen elveszíti. Ami a kémiai tisztítás költségeit illeti, a legolcsóbb a meszes kezelés ; jelentősen növekednek a költségek aluminium- és vassók, szódaoldat, nátronlúg, báriumhidroxid vagy báriumkarbonát használata esetén. A mészhozzáadás a víz keménységét erősen fokozza, úgy hogy az ilyen módon kezelt víz kazántáplálásra" többé rendszerint nem alkalmas. A kémiai tisztítás hátránya egyfelől az, hogy nagyon szaporítja a nagytérfogtú iszap tömegét, másfelöl pedig a vegyszerek az organikus lebegő anyagokat néha feloldják. így pl. a fölös mennyiségben használt mész. Viszont előnye a kémiai tisztításnak, hogy 10—15°/ 0-kal több iszapanyagot választhatunk ki ilymódon a vízből, hogy a keletkező iszap könnyebben földolgozható, jól .vízteleníthető. Bakteroiológiai szempontból azonban a kémiai tisztítás nem mondható teljes sikerűnek. A kémiai tisztítást legtöbbnyire Angliában használják, ahol a sörgyárak szennyesvizeiket rendszerint a városi csatornákba bocsátják le. így pl Burton Treurtben a városi szennyesvizeknek kb. 75°/ 0-a származik sörgyárakból; a napi 25.000 m 3 szennyesvizet »< 3-enként 05—l'O kg kalczium-
