Vízügyi Közlemények, 1918 (8. évfolyam)
1-3. füzet - I. Weismahr József: Vízsebességméréseink hibái és csökkentésükre vagy kiküszöbölésükre szolgáló módszerek és eszközök
29 Ebben látjuk e módszer főelönyét és ettől reméljük azt a kisérleti anyagot, amellyel e probléma homályos részeit közelebbről megvilágíthatónak véljük. Az eredő nyomás irányába beálló vitorlatengely legalább vízszintes irányértékének ismeretére is súlyt helyezünk, mert a kényszerirányban tartott sebességmérő, a vitorlatengelye irányába eső sebességi komponenst nem adja és a mérési eredmények, az azonos szögállás esetében is, a műszerek egyedi tulajdonságai szerint változók. Ezért ha a' helyes sebességi görbére törekszünk, a sebességi komponensek ismerete ép oly nélkülözhetetlen feltétel, mint a megfigyelések egyidejűsége. A gyakorlati nehézségek miatt a nyomás irányának a vitorletengellyel alkotott függőleges szögállásától inkább eltekinthetünk, mert ennek inkább csak a fenékpontokban lehet jelentősebb hatása. Ha az ilyen szerelvény lcellö számával rendelkezünk, akkor módunkban áll a mederszelvényen másodperczenként lefolyó vízmennyiség meghatározására a legideálisabb sebességmérést végezni, mert akkor a pontonkénti egyidejű függélysebességmérést az egész szelvényre kiterjesztve, annak egyidejű bemérése válik lehetővé. Bár e módszer nem .rejt magában leküzdhetetlen technikai nehézségeket, még sem szánhatjuk a mindennapi gyakorlatnak, mert nagyarányú felszerelése miatt nagy költséggekkel jár és több intellektuális munkaerőt, valamint sok tapasztalatot és kiváló müszerészeti érzéket igényel. De igenis szükségesnek tartjuk, hogy e módszerrel mielőbb tudományos szempontból kísérletek végeztessenek, hogy ezek eredményeit az eddigi, a gyakorlat részére továbbra is nélkülözhetetlen módszerek eredményeivel, a megbízhatóbb hibakorrekcziók végett összehasonlíthassuk. Az ez irányú terveink megvalósításának, sajnos útját állták a háborúszülte viszonyok és ezért e tanulmány keretében csak e módszer vázlatos ismertetésével kellett beérnünk, bizakodva abban, hogy e gondolat realizálására és a hozzáfűzött remények beteljesedésének élvezetére még alkalom adatik. 3. A sebességmérők szerkezetéből eredő hibaforrások és azok csökkentése, illetve kiküszöbölése javított műszerelemekkel és egy új müszertipussal. Végezetül még a műszerhibákra vonatkozóan kívánunk egynehány elvi jelentőségű megjegyzést tenni. Ugyanis nyilvánvaló, hogy a hamis elvi alapon szerkesztett, vagy müszerészeti tökéletlenségekkel terhelt műszerek illuzóriussá teszik a legideálisabb módszerrel nyert mérési eredményeket is. Amint minden határozott czél elérésére szolgáló legalkalmasabb eszköz megválasztásánál bizonyos princzipiumok kell hogy vezéreljenek, úgy a vízfolyás jelenségének a megismerésére szolgáló eszközök megtervezésénél is helyes alapelvekből kell kiindulnunk. Hogy a folyton változó jelenségeket megfigyelhessük, a pillanatnyi behatásoknak hódoló, érzékeny műszerre van szükségünk. Ezért helyesnek azt az elvi szempontot fogadjuk el, amely szerint egy olyan mérőeszközre kell törekednünk, melynél úgy a belső ellentállások, valamint a forgótömegek tétlensége és az álló alkatrészeknek torlasztó hatása, az elérhető minimumra redukálódnak. Ennek az elvnek az érvényesítésénél számításba veendő tényezők: a vitorla méretei, alakja, a vitorla és tengelyének, tehát a forgótömegek anyagának fajsúlya *
