Vízügyi Közlemények, 1918 (8. évfolyam)

1-3. füzet - I. Weismahr József: Vízsebességméréseink hibái és csökkentésükre vagy kiküszöbölésükre szolgáló módszerek és eszközök

28 «Részletező módszer» módot nyújthatna a helyes alakkal bíró sebességi görbe megszerkesztésére, mivel az előzmények után tisztán áll előttünk, hogy a lengésből és ennek folyományaként pillanatról-pillanatra változó ferde vitorlatengelyállásból, a fiiggélypontok pillanatnyi megfigyelési idejéből és a műszersebességből származó hibákkal terhelt mérési eredmények a valódi jelenségeknek torzképét adják. Mindezek tetejébe járul az a tudatosan elkövetett hiba, hogy a jelenségek egymásutánját egyidejűeknek vesszük, bár alig lehet abban kétség, hogy a különböző idejű megfigyelésekből származó ós ezért össze nem tartozó, egybe nem foglalható mérési eredményekből nyersen kialakított vonal csak igen durva megközelítését adhatja a-függélysebességi görbének. Új sebességmérő módszer vázlatos ismertetése és annak jelentősége. A gyakorlatnak még eddig nem-állott rendelkezésére egy olyan sebességmérő módszer, amely a függély sebességi görbéje megszerkesztéséhez szükséges, vagyis az egyidejűség alapfeltételét kielégítő adatokat szolgáltatna. Az irodalom % követelmény hiányát figyelemre sem méltatja, ellenben széles mederben tárgyalja a minden j'endü sebességi görbe valószínű és valószínűtlen alakját, anélkül, hogy előbb elvi szempontokból kifogástalan mérési módszer rendelkezésére állana, amelyből származó kísérleti anyag alapul szolgálhatna e sokat vitatott kérdés eldöntésére. Szerény véleményünk szerint egyetlen módszert jelölhetünk meg olyannak, amelytől az eddig tárgyalt hibák kiküszöbölése, illetve a függélysebességméréssel elérhető legnagyobb pontosság várható lenne és ez az egyidejű pontonkénti függélymérés módszere. E módszer lényegót röviden a következőkben jellemezhetjük: Egy szilárd f üggőleges tengelyre a pontonkénti sebességmérő módszer műszerállásaival megegyező mélységben megfelelő számú sebességmérőket szerelünk. A vitorlafordulatok és időjelek regisztrálását az eddig bevált, de a csoportos felvételnek megfelelően átalakított regisztrálóval végezzük. E módszerrel kapcsolatban a sebességmérőknek olyan szerkezetére kellene törekedni, mely a vitorlatengelye és a mágneses meridián alkotta irányszögnek legalább 5°-nyi pontossággal való regisztrálását lehetővé teszi. Egy ilyen szerelvény kielégíthetné azt a fontos elvi követelményt, hogy az egész függélyre kiterjedő pontsorozatban raczionális időtartammal egyidejű- megfigyeléseket végezzünk, a lengés, a ferde műszerállás és a műszersebesség káros hatásának kizárásával. Csak e módszerben látjuk érvényesülni a pontonkénti és az integráló függélymérés előnyeit, e módszerekhez egyenként tapadó hibaforrások nélkül. E módszerben rejlő előnyökért föláldozzuk az integráló, illetőleg a «Részletező módszer» ama vivmányát, hogy bár hibásan, de a függély minden pontját bemérjük és beérjük a függély egyes pontjaiban végzett, legpontosabb mérésből származó eredmények interpolácziós görbéjével. De viszont a bemért pontok rés/letenkénti feldolgozása útján nyerhető összetartozó értékekkel, az interpolációs görbéknek olyan sorozata szerkeszthető, amely a vízfolyásjelenségének mintegy mozgóképét adja. Az egész függélyre kiterjedő egyidejű jelenségek egy-egy másodperczes átlagjainak a sorozatával szemléltetően ábrázolható a t -idejű változások lefolyása, azaz gyakorlati alapon hű képét adhatjuk a vízfolyás törvényszerűségének.