Vízügyi Közlemények, 1918 (8. évfolyam)
1-3. füzet - I. Weismahr József: Vízsebességméréseink hibái és csökkentésükre vagy kiküszöbölésükre szolgáló módszerek és eszközök
22 3. Úgy a pontonkénti, mint az integráló mérés eredményei, pontosság és jellegre tekintette], három kategóriába sorolhatók. E kategóriák a vízsebesség nagysága szerint taglalva, következnek egymásután, terjedelmük pedig az egész sebességmérő-szerelvény egyediségétől függ. A gyakorlati szempontból egyedül figyelmet érdemlő kis műszersebességekre vonatkozólag, amelynek legraczionálisabb értéke szintén minden sebességmérő tipusra megállapítható, e kategóriákat a következőkben jellemezhetjük. Az első kategóriát bizonyos kis vízsebességek adják. Ebben úgy a pontonkénti, mint az integráló mérés két műveletével nyerhető mérési eredmények hibátlanoknak tekinthetők. A második kategória a középsebességek kategóriája. Itt a pontonkénti módszer eredményei már korrekcziókra szorulnak és a két ellentétes irányú integráló mérésből vehető számtani közép megközelítően a pontonkénti eredményt adja. A mérési eredmények harmadik kategóriája, azokat a nagy víz sebességegeket jellemzi, a melyeknél már olyan nagy és rendszertelen hibákkal is terhelt mérési eredmények adódnak, hogy a korrekczióknak már nem volna reális értelme. Ezért az ingaszerűen felfüggesztett műszer gyakorlati alkalmazhatóságának végső határaként e sebességek alsó határát kell megjelölnünk. Az S 4 8-as inga konkrét esetére vonatkozóan az elmondottak a következő számszerű értékekben nyernek kifejezést: A valamennyi vízsebességre még czélszerű állandó műszersebesség 10 cm-re vehető; a mérési eredmények első kategóriájának felső határa, megközelítően 1-0 m; a második kategóriáé megközelítően 2-0 m sebesség körül van. Az ennél nagyobb sebességek megmérésére az S 4 8-as" ingát már nem tartjuk alkalmasnak, különösen ha még meggondoljuk, hogy szerkesztéseinknél a számításba nem vehető, de terhelően működő tényezőket figyelmen kívül hagytuk. E te'oretikus eredményeket kísérletekkel is ellenőriztük, bár tudatában voltunk annak, hogy a kísérletektől nem várhatunk számszerűen megegyező bizonyítást, de megállapításaink akkor is a törvényszerűség erejével bírnak, ha a kísérleti eredmények csak azonos tendeneziáról tanúskodnak, mert a sebességmérés eme tökéletlen módszereitől nem várhatj-uk az igazság jobb megközelítését. Sőt látszólag ellentmondó eredményekkel is számolnunk kell, a szerint, a mint a függély bemérése teljesen vagy túlnyomóan a hidrodinamikai nyomásmaximumok vagy minimumok periódusába esik; mert a mérések ismétléséből származó eredmények fluktuálása, a folyton változó jelenségek nem egyidejű megfigyelésének a természetes folyománya. E kísérleti méréseket 1914 junius hó 14-én, a nagymarosi vízsebességmérő gyakorlatok czéljaira kitűzött szelvénybèh végeztük. Az eredményeket a XVIII. számú melléklet A táblázatába foglaltuk. Ezekből kitűnik, hogy az 1 méternél kisebb középsebességeknél, úgy a le-, mint a felfelémérésnél a nagyobb műszersebesség kisebb középsebességeket eredményez és hogy a közel egyenlő műszersebességgel végrehajtott integráló mérés két művelete közül a lefelé mérő nagyobb értékeket ad, mint az ellentétes irányú. Viszont már az 1 méternél valamivel nagyobb középsebességnél megismételt kísérletekből kitűnik, hogy a nagyobb műszersebességgel nő a mérési eredmény lefelé mérve és csökken felfelé mérve.
