Vízügyi Közlemények, 1918 (8. évfolyam)
4-6. füzet - IV. Halmi Gyula: A szennyesvizek zsírtartalmának visszaszerzése zsírfogókkal
l'A kerül, 1 másrészt azonban a háború alatt a csatornavezetékbe igen sűrűn építettek be zsírfogó-szerkezeteket, melyek annak a zsírmennyiségnek, amely azelőtt a <îsatornaëzennyesvizekben és az iszapban foglaltatott, jó részét visszatartják, tehát ilymódon a berendezés tervezésekor a számítás alapjául ve,tt kiindulópont: s megfelelő mennyiségű szenny vízzsiradék hiányzik és ez az egész eljárás jövedelmezőségét fenyegeti. Mindenesetre jellemző tünet, hogy békeidőben, mikor a zsiradékfogyasztás bőséges volt, sőt mondhatjuk, pazarlóan bántunk a zsírt félékkel, a szennyesvizek zsírtartalmának visszaszerzésére tett javaslatok alig találtak visszhangra, most ellenben, amikor a szennyesvizekbe : zsír > alig jut bele, százan és százan foglalkoznak a kérdéssel, elméleti alapon, számításokkal, technikai berendezésekkel mondhatni minden irányban megoldották a kér* dést, azonban zsiradékot a szennyesvizekből számottevő mennyiségben mégr sem tudunk termelni — mert hiszen nagymennyiségű zsír ma a szennyesvizekben nincsen. .s î A szennyesvizek zsírtartalmának kémiai úton való kiválasztása az eljárás költségessége miatt ugyancsak nem volt eddig megvalósítható. A mesterséges biológiai szennyesvíztisztítóberendezések oldómedenczéinek felszínén összegyűlő úszóréteg átlag 40% zsírt szokott tartalmazni, melyet az összegyűjtött úszórétegből kiolvasztással legnagyobbrészt tetraklórm'etánnal kivonva pedig teljes mennyiségében kitermelhetnénk; azonban az abszolút zsírmennyiség csekélysége miatt ezt a zsiradékforrást jövedelmező üzemekben kiaknázni ezideig szintén nem sikerült. Mindenesetre azonban czélszerü, ha ilyen tisztítóberendezések létesítésekor a zsír visszatartására megfelelő eljárást, illetőleg berendezést alkalmaznak. A legmegfelelőbbnek látszik a zsiradékot már ott visszatartani, ahol számottevő mennyiségben kerül bele a özennyesvizekbe (húsvágók, hentesüzemek, vendéglők stb.) A zsír visszaszerzése a háború folyamán a gliczerin szempontjából is fontosj mely a nitrogliczerin gyártásban és a gyógyászatban 'egyaránt nélkülözhetetlen. A zsiradékok gliczerintartalma átlag 8—10%; Besemf elder E. dr. évente 130.000 q-ra becsüli azt a gliczerin mennyiséget, amely a szennyesvizekbe jutó zsiradékok révén hasznosítatlanul veszendőbe megy. A háború folyamán a német zsíripari központ az egyes érdekeltek figyelmét fölhívta a zsiradékok visszaszerzésének jelentőségére és különféle zsírfogótípusok fölállítását javasolta. Ilymódon a zsírfogók megválasztása, beépítése, üzembentartása és a termelt zsiradék értékesítése az egyes érdekeltek feladata. Ez a rendszer háború után nem mutatkozik czélszerünek. Sokkal helyesebb megoldás az, ha e czélra alakult vállalatok veszik kezükbe az ügyet; maguk építik be és tartják fönn a legmegfelelőbb szerkezetű zsírfogókat, ellenben a termelt zsiradék díjtalanul a vállalatot illeti, amely a zsiradék értékesítéséről gondoskodik. Ezt a módszert alkalmazza már eddig is a Matthaei-íéle nagy hannoveri szappangyár, 1 Zsír helyett a hadiszappan általános használata következtében a csatornákba tömegesen kerül agyag (kaolin), mellyel pl. a németországi hadiszappant 70°/ 0. mennyiségben keverik. Ez az agyagos iszap a csatornaiszap mennyiségét oly mértékben növeli, hogy egyes szakértők attól tartanak, hogy ezzel a házi csatornavezetékek eltömődhetnek. Bizonyos azonban az, hogy a régi 60—70°/ 0 zsírtartalmú mosószappan helyett ma használatos szappanok révén (még ha ennek fogyasztása nem is volna rendkívül korlátozva), alig harmadrész annyi zsírsav juthat csak a szöiiuyesvizekbe, mint békeidőben ; a főzőzsírban uralkodó nagy szükség mellett pedig a békeidőbeli mennyiséghez kéjest elenyésző csekély mennyiségű zsírhulladók kerülhet csupán a csatornáezehnyesvizekte". * • " ' t • - • • • • j1
