Vízügyi Közlemények, 1918 (8. évfolyam)

4-6. füzet - I. Sas Ede: A Kulpa folyó csatornázása Károlyvárostól a Száváig

127. alapján kidolgozandó kezelési utasítást kiván. Természetesen az intézkedés helyessége mindig a központból is ellenőrizendő. A kifejtettek alapján tehát megállapíthatjuk, hogy a Kulpa csatornázása legczélszerúbben mozgó gátakkal és pedig az alsó szakaszon két Boulé-táblás gáttal, a felső sellős szakaszon ellenben vagy két Chanoine-Pasquier-rendszeríí billenő-, vagy egy Stoney-táblás gáttal eszközölhető. Duzzasztás állandó gátakkal. Ha a hirtelen áradások miatt szükséges jelzőszolgálat nem pontos és a kezelés nem nyugszik megbízható kezekben, előfordulhatna az, hogy az ár a kezelőhidat elborítja, még mielőtt az összes billenőtáblák állványai vagy a kezelőhíd összes állványai le vannak fektetve. Bár ily esetben is az elborítás csak igen rövid ideig, órákig tarthat, mégis ebből kifolyólag felmerült a kérdés, nem volna-e a Kulpa felső szakaszán a nagy hajózás czéljából szükséges duzzasztás, illetve mélység biztosítható mozgó alkatrészekkel nem biró állandó bukógátakkal és ezekkel kapcsolatos csegés oldalcsatornákkal. Már az előmunkálatoknál felemlítettük, hogy ezen megoldás már régebben képezte tanulmány tárgyát, de tekintve az akkor kivánt 0-90 m mélységet, most egészen más a feladat, amennyiben most nemcsak a sellők megkerülését, hanem a szükséges 2-0—25 m hajózási mélységnek egész Károlyvárosig átduzzasztással való biztosítását is kell követelnünk. Az így szükséges duzzasztás magassága állapítja meg a bukógátak magasságát. Ennek pedig határt szab a partig érő áradásoknál, valamint az árvíznél megengedhető maximális duzzasztás. Hidaknál már megengedünk 15—20 cm árvizi duzzasztást. A Kulpa helyi viszonyait, valamint a partokat meghaladó árvíz ritkaságát és gyors lefolyását tekintve még 30 cm duzzasztást is megengedhetőnek tartunk. A bukógátak helyéül önként kínálkoznak a megkerülendő sellők csúcsai, melyek a hosszszelvény tanúsága szerint a mederben úgyis természetes fenékgátakként működnek és amelyeket csak czéljainknak megfelelően fel kellene magasítani annyira, hogy nemcsak a megkerülő csatornában, hanem a felette fekvő szakaszon is a szükséges és mederszabályozással el nem érhető 2 m mély hajózó vizet bíztosítja. Ezen legkisebb duzzasztott víz előreláthatólag nem fog összeesni a mozgó gátakkal előállítandó vízszinnel, mert az ezt biztosító magas állandó gátak meg nem engedhető mérvben duzzasztanák a magasabb vizeket. 1. Bukógfát az augustanovác-pokupskói sellőknél. A részletes hosszszelvényből és a mederkeresztszelvényekből következtetve a bukógát legalkalmasabb helye a 78.540 és 78.740 fm közötti sziklapad. mely a sziklaréteg magas fekvésénél fogva megengedi az olcsó alapozást és egyúttal a szelvény szélességénél fogva a bukófal oly magasságát, melylyel a hajózó vízmélység még a következő, srediíkói sellő lábáig biztosítható. A gát ezen helye és a sredickói sellő között a legcsekélyebb hely a 79.580 /m-nél vonuló sziklapad, melynél a 2 0 m mély és 40 m széles hajóút ЮО'ЗО m 10*