Vízügyi Közlemények, 1918 (8. évfolyam)

1-3. füzet - I. Weismahr József: Vízsebességméréseink hibái és csökkentésükre vagy kiküszöbölésükre szolgáló módszerek és eszközök

10 Első tekintetre ellentmondásnak látszik, hogy az egyazon fajsúlyú súlyosabb testre valamivel kisebb nyomás működik, mint a könnyebbre. Ezt azonban természetesnek fogjuk találni, ha meggondoljuk, hogy P, a test alakján a fajsúlyától függő kiterjedésén kívül, még a nagyobb kilengés okozta ferde állással növekedő megtámadott felület szerint is változik. A megtámadott felület alatt, a vízbemerült testnek, a víznyomás irányára normális síkra való vetületét értjük és f-èl jelöljük. A P—a\J

2 képletben szereplő tényező = tehát nem állandó, zg hanem a \/-től függő /"-szerint változik. Kellőszámú kísérlettel meglehetne állapítani, az я és V közti összefüggés törvényszerűségét. Ha ezt mellőztük és a továbbiakban a-t, fentebbi kísérletek adataiból egy-egy súlyra megállapított értékével, állandónak tekintjük, akkor tudatosan az ingarendszert, a legegyszerűbb módszerrel nyerhető és az aránylag kis sebességre megállapított a miatt, a maximálisnál kisebb hibáival jellemezzük ós egyúttal a rendszer tarthatatlanságát is igazoljuk, ha az így nyert hibák sem volnának elhanyagolhatók. P , A három súlyra vonatkoztatott a = tenyezők : 3-27

6 ŰS5 = 1 56

0 ó л ; ал <h

t~~2

:ö6

=

s P Adott a-vai bármely sebességre számíthatjuk az a \J'

2 —P-t és s, = tang a-ból, a-t, és ezzel lehetővé tettük а három súlyra vonatkozó a-knak, V szerinti változását feltüntető görbéknek megszerkesztését. Az itt mellékelt három táblázatban adjuk e grafikonok megszerkesztéséhez szükséges adatokat: <S

S

5 = 30 kg. P V mjsec. P=a\J

2,kg —tango. a ' о 0.50 0.390 0.013 0° 45' 1.00 1.560 0 052 3» 0' 2.00 6.240 0.208 11» 50' 3.00 14.04 0.468 25» 10' 4.00 24.96 0.832 39» 50' 5.00 39.00 1.300 50» 53'