Vízügyi Közlemények, 1917 (7. évfolyam)

1. füzet - I. Korbély József: A Kőrösök és a Berettyó szabályozása (Folytatás)

ugyanazért ez inkább szélességben, mint mélységben fejlődik. Ezen a szakaszon, a legnagyobb vízállás nem akkor következik be, amikor felülről a Sebes Körös árhulláma levonul, hanem akkor, mikor alulról a Kettős Körös felduzzasztja a vizet. Ennél a duzzasztott víznél természetszerűleg a lefolyási akadály hatása nem nyilvánul meg, de fel kell tűnnie minden esetben, ha a Kettős Körös áradása a Sebes Köröséhez képest nem nagy. A nagyvízhossz szelvénye különben is nem az egyidőben észlelt vízállásokat ábrázolja, hanem azokat a legnagyobb vízállásokat, a melyek tetőzés előrehaladásához képest egymásután jelentkeznek. Sok esetben, hogy teljes felvilágosítást nyerjünk, nem csupán a tetőzés idején, de az áradás kezdetén, sőt apadás beálltával is meg kell vizsgálnunk a vízállásokat és a vízszín esésének változásait. Csekély esésű fogyóinknál gyakran azt látjuk, hogy a felső szakaszon a víz hirtelen 2—3 m-t is árad, ettől 20—30 im-re a vízszín változatlan és ennek következtében áradás kezdetén a vízszín esése kétszer, háromszor akkora, mint tetőzés idején. A folyó vízszíne ugyanazon áradásnál is csak a tetőzést megelőző és ezt követő időben vehető fel párhuzamosnak. Ha a kisesésű folyón sűrűn követik egymást a lefolyási akadályok, vagy ha a folyót egész hosszúságában a- gátakkal túlságosan öszszeszorítottuk, az esetben az egyes hatások öszszegeződnek és a lefolyási akadályok hatása nem egyes duzzasztási púpokban, hanem az árvíz színtjének általános felemelésében, illetőleg emelkedésében nyilvánul meg, maga az árvízszíntjének esése nn'g lehet egyenletes is. Az egymást követő árhullámok színtje igen ritka esetben párhuzamos egymással. A felső szakaszon hirtelen felszökő hatalmas árhullámok, ha a folyó medrét és hullámterét üresen találják és a befogadó folyó árhullámával nem találkoznak, az alsó szakaszon ellapulnak. Ily ' esetben azt látjuk, hogy a folyó vize valósággal bukással folyik a főfolyóba. A Körösöknek nemcsak 1890, 1898-iki, de 1915-ik márcziusi árhulláma is valóságos bukással folyt a Tiszába. A Hármas Körös hullámtere aránylag nagyobb, mint a Kettős Körösé, ez pedig aránylag nagyobb, mint a Fekete, vagy a Fehér Körösé és igy többször azt látjuk, hogy a Kettős Körös a Hármasba és az egyes Körösök a Kettős Körösbe valóságos bukással folynak be. Ha az áradás tartós, vagy a felső szakaszon sűrű egymásutánban elinduló árhullámok az alsó szakaszon egymást utolérik, vagy a mellékfolyó árhullámát a főfolyó erősebb árhulláma viszszaduzzasztja, az esetben az alsó szakaszon a vízállások jóval meghaladják a magánosan elinduló árhullámok szinét. Igen sok esetben láthatjuk, hogy a folyó árvízszínei egymást keresztezik. így 1895-ben a Körösök felső szakaszán a márcziusi árhullám volt a nagyobb, az alsó szakaszon pedig az áprilisi árhullám. Az elmúlt 1915. év márczius havában az árvízszíne a felső szakaszon a Fehér Körösön Kisjenőnél 80 cm-rel, a Fekete Körösön Talpason 56 cm-rel volt nagyobb az áprilisinéi, de különbség a Kettős Körösön Békésnél 35 cm-re, a Hármas Körösön Gyománál 8 cm-re leapadt, Szarvason pedig a Tisza erősebb duzzasztása következtében az áprilisi árvíz 2 cm-el meghaladta a márcziusit. A keresztezés pontja (a hol egyik árvízszín a másikat metszi) évről-évre változhatik, rendesen azonban egy mellékfolyó torkolatával összeesik, A Fehér Körösön, a mint Pósa Károly is megállapította, a harkályi híd felett beomló Csigér, a Fekete Körösön pedig a Nagyzerénd felett a baloldalon 4'0 lem-re