Vízügyi Közlemények, 1917 (7. évfolyam)

1. füzet - I. Korbély József: A Kőrösök és a Berettyó szabályozása (Folytatás)

5!t » szökik és vagy még ebben a hónapban, vagy a következőben éri el a legnagyobb értéket. Áprilistői kezdve szeptemberig a vízállás egyenletesen csökken. A vízállás és a csapadék között nincsen meg a párhuzamosság, a júniusi legnagyobb csapadéknak megfelelő vízállás az évi átlagos vízállást ritkán haladja meg és az évi maximálist ritkán éri el. Talán nem egészen a véletlen összejátszásának kell tulajdonítanunk, hogy hosszabb cziklusokban a januári középvízállás az évi középvízállást még legjobban megközelíti. A Hármas Körös vízjárásának hullánizatos változásait és hosszabb időszak műltán az egyes jelenségek szabályszerű ismétlődését még jobban feltünteti a gratíkus ábrázolás. A fentebbi rajzokban az évi legnagyobb, közép és legkisebb vízállásokat külön-külön megjelöltem, a vízszinváltozások általános menetét pedig a középvízállások 3 évenkinti átlag értékével határoztam meg. A szokásos öt, hat évi átlagos értékek helyett azért vettem a három év összegének közepét, mert az így megszerkesztett görbevonal jobban hozzásimul az évi középvízállásokhoz és a vízszinváltozások görbéjében így sem lépnek fel olyan ingadozások, amelyek az áttekintést megzavarnák. A nagyvizek, középvizek és kisvizek változásait feltüntető görbe vonalak között leghullámzatosabb a nagyvízállások görbéje, míg a legkisebb vízállások görbéjének kilengései igen kicsinyek. Mind a három görbe 1880-tól kezdve 1904. évig több-kevesebb hullámzással folytonosan esik, 1911. évtől pedig emelkedik és pedig a kisvízállásoknál egyenletesen, a közép- és nagyvízállásoknál hirtelen. A kis- és a közép vízállások átlagos vonala még az utóbbi négy nedves „esztendőben sem érte el az 1879—1881. évi maximumot, de a nagyvízállások vonala ezt már meghaladta. A nagy vízállások vonalában 1895—1898-ban erőteljesen kifejlődött hullámhegyet látunk, amely a közép- és a kisvízállások vonalában nem ismétlődik meg, pedig igen sok esetben a nagyvízállások vonala párhuzamos a közópvízállások vonalával. Mederfejlődés. Már a kis- és a középvizek sülyedéséből látható, hogy a Körösök és a Berettyó medre helyenkint mélyült. Hogy a mélyülés csupán a vízmérczék környezetére szorítkozik-e, avagy az hosszabb szakaszra kiterjed-e, arról a meder nyilvántartási felvételek adnak felvilágosítást. A medernyilvántartást a gyulai folyammérnöki hivatal 1888. évben vette fel teendői közé A folyammérnöki hivatal 1890—1894-ben a Körösök és a Berettyó medrét és hullámterét 100—100 méter távolságban lejtméréssel meghatározta és 500—500 méterenkint a keresztszelvények helyét megjelölte. Azóta 5 — 10 évenkint újra megismétlik a felvételeket és pedig lehetőleg mindig ugyanazokon a helyeken. A Körösök alsó szakaszán a gyulai 'folyammérnöki hivatal a mederrendező munkálatok folyamata alatt már 1888. évet megelőzőleg majdnem minden évben igen sok helyütt keresztszelvényeket vett fel. A Berettyó-társulat 1883-ban a folyón kilométerenkint meghatározta a keresztszelvényeket, a társulat azonban a távolságokat a töltéseken mérte felülről lefelé, a folyammérnöki hivatal pedig később a mederben alulról felfelé. A részletes felvételek alapján készített hosszanti metszeteket a III. részhez csatolt rajzok tüntetik fel. A rajzokból látható, hogy a Körösök és a Berettyó (egyes helyektől elte-