Vízügyi Közlemények, 1917 (7. évfolyam)

1. füzet - I. Korbély József: A Kőrösök és a Berettyó szabályozása (Folytatás)

60 kintve) általában jól beágyazták medrüket és a meder még ma is fejlődik. Legnagyobb a meder fejlődése a felső szakaszon, ahol a párhuzamos gátak közé szorított árvíznek nagy az eleven ereje. A folyó medre még azokon a szakaszokon sem tekinthető állandónak, amelyeken a fenék talaja szilárd és nehezen bontható meg, amennyiben ezeken a helyeken a meder inkább szélességben, mint mélységben fejlődik. Az átvágásokkal a folyó medrét megrövidítették, az esést és víztömeg eleven erejét növelték. Hol a fenék anyaga nem volt kötöttebb, mint a parté, ott az átvágások előbb mélységben fejlődtek és csak azután szélesedtek. Míg az átvágások nem fejlődtek anyamedrekké, a víz főleg a magas partokon vezetett átvágásokban felduzzadt. A felduzzasztott víz maga igyekezett' a duzzasztás okát megfelelő kimosásokkal megszüntetni. A Berettyónál a legnagyobb mélyüléseket a hullámtéri magaslatok között (Csikóméi, Darvasnál) találjuk, ahol az árvíz igen ritkán csapott ki a mederből. Aránylag igen kevéssé fejlődött a meder a Berettyó és a Sebes Körös sárréti szakaszán, ahol a mély hullámtéren csaknem olyan sebességgel folyik a víz, mint a sekély meder felett. Igen kevéssé fejlődött a meder azokon a szakaszokon ahol a víz elragadó, kimosó ereje nem tudta megbontani a fenék keményebb talaját, az úgynevezett agyagpadokat. Vannak helyek, ahol 20—30 év alatt az agyagpadokból alig 10—20 cm-t koptatott èl a víz. A Körösökön, főleg a Sebes Körösön a felső szakasz nagy esése hirtelen, úgyszólván minden átmenet nélkül megy át.az alsó szakasz kis esésébe. Ezeken a helyeken a folyó elragadó ereje megcsökken és a mozgatott hordalékának egyrészét elejti. A folyó maga igyekezik az esésben mutatkozó különbségeket kiegyenlíteni és hordalékával az úgynevezett holt szögeket feltölti. Az ilyen helyeken, míg az esést ki nem egyenlítjük, szorító művekkel sem lehet a feliszapolódásnak teljesen elejét venni. Ha a Fekete Körös, a Fehér Körös és a Berettyó hosszanti metszeteit megvizsgáljuk, úgy általában azt találjuk, hogy azoknál az esésben mutatkozó különbségeket a víz nagyjában kiegyenlítette és ezeknek a folyóknak fenékvonala a fokozatosan csökkenő ideális fenékvonalat megközelíti. Általában amint Pósa Károly is megállapította, a Körösök medre erősen fejlődött és ma is fejlődik. A Fekete Körösön, a vadász-talpasi határban .(a folyó 44—60 km szelvényei között) nemcsak a szabályozás kezdetén, de még az utóbbi években is (1890—1915) nagyarányú volt a mederfejlődés. A folyó 60—65 km szakaszán az utóbbi 25 év alatt a meder nem mélyült, sőt helyenkint kisebb lerakodások láthatók. Az alsó szakaszon (0—33'6 km) a torkolattól a Tőzbeömléseig a medret a régi fenék alatt l'OO m-re kikotorták. A kikotort meder helyenkint újból feliszapolódott, legalább az újabb kisvizek szine a nagyzerindi szakaszon nem sülyed sőt egy kevéssel emelkedett. Ujj Jánosnak, az aradmegyei társulat főmérnökének számítása szerint a Fekete Körös medre a talpas-vadászi szakaszon 24%-al, a nagyzeréndi szakaszon pedig 3

1/a%-al bővült. A Fehér Körösön 1891—1898. években a mederfejlődés kisebb mértékű volt mint a Fekete Körösön. Legnagyobb a mélyülés a torkolati szakaszon és a középső szakaszon (0—8 km, 24—26 km, 35—42 km között) ; feltöltődés látható a 9—18 km és 54—58 km szakaszok között. A vízrajzi osztály meghatározása szerint a harkályi hídtól Bokszegig (48—78-8 km között) a mederbővülés 4'00 méteres vízszin alatt 8%