Vízügyi Közlemények, 1917 (7. évfolyam)

4-6. füzet - III. Surányi János: Arad sz. kir. város szennyvízszűrőtelepének 13 évi (1901-1913) gazdasági üzemstatisztikája

321' rendszeres öntözésre használtatott fel, hanem tartalékmedenczékben tartósan tároltatott, mert az 1908. évben az üllepesztő medenezén kívül csak egy táblán, 1909-ben pedig csak az üllepesztő medenczében tartózkodott hosszabb-rövidebb ideig a szennyvíz, egyébként és kizárólag rendszeres öntözésre fordíttatott. Amint tudjuk, a vegetáezió szünetelésekor, tehát télen át a telepnek jóformán egész területét kellett felhasználni szűrésre, illetőleg a szenny víztárolásra, kevés kivétellel tehát nem volt szükség arra, hogy a szennyvíz egy-egy táblára huzamosabb ideig vezettessék; a tenyészidő alatt pedig, azaz nyáron, a növényzet nagy vízszükséglete miatt előálló viszonylagos vízhiány akadályozta azt meg, hogy a betelepített területre egy-egy alkalomkor vagy öntözéskor fölös és a megengedettnél nagyobb mennyiségű szennyvíz vezettessék. Hiszen amint az egyes kulturákhoz fűzött öntözési kimutatásból látható, az egész tenyészidő alatt a területegységre csak 1—2 napi szennyvíz vezettetett, ez sem egyszerre, hanem 2—3, esetleg 4 alkalommal aszerint, ahogy azt a növényzet vízszükséglete megkívánta, illetőleg a rendelkezésre álló vízmennyiség megengedte. A táblák egyszeri elárasztása pedig sohasem jelenti azt a tenyészidő alatt, hogy azokra nagymennyiségű, beszivárogni nem tudó, napokig álló és rothadó szennyvíz kerül — ezt a növényzet sehogy sem engedné meg — hanem csak a talajnak olyan mérvű feláztatását, ami víztükörképződést sehol sem idéz elő. Ha voltak is tehát okok, amelyek télen át a telepre jutó szennyvíz nagy mennyisége mellett annak a területegységen huzamosabb ideig való tárolását tették szükségessé és így a tökéletlen szennyvízszűréshez vezettek, ezek a körülmények és okok a növénytermeléssel összefüggésbe egyáltalán nem hozhatók, a tenyészidő alatt pedig egyrészt a növényzet vízigényei és öntözhetősége, másrészt pedig az ebben az időben korlátoltabb mértékben rendelkezésre álló vízmennyiség tették lehetetlenné azt, hogy 1—1 tábla túl tömessék vízzel. Volt rá eset ugyan, amint a telep üzemének leírásakor többször említtetett, hogy — mint az külföldön is történik — a folyton szaporodó szennyvíz elhelyezése nyáron át csak tartalékmedenczék felhasználásával volt kivihető, amelyekben a víz fölös mennyiségben tároltatott, de a vizsgálat éveiben ezzel az esettel nem állunk szemben, így tehát nem bírhatnak kellő alappal azok a következtetések, amelyek az ugar-táblákon való tárolás révén a szennyvíznek a növénytermeléssel kapcsolatos nem megfelelő felhasználásához fűzettek. A telep tökéletlen szűrésének oka különben feltalálható magának a hivatkozott dolgozatnak egy másik megállapításában, amely megokolja azt, hogy egyáltalán miért nem tudott a telep tökéletesen szűrni; mert azon több vizet kellett elhelyezni, mint amennyit a talaj képes lett volna feldolgozni és megtisztítani. Ez a megállapítás így hangzik : «Az aradi szennyes víz megtisztítására a telep különben is kicsi és elégtelen. 60 ezer lakos szennyes vizeinek tisztítására legalább is 50—60 hold szűrőtelepre van szükség. Erre nézve nem elég azt hangoztatni, hogy Arad város lakosságának fejenkinti vízfogyasztása igen csekély, mert ha ez igaz is, a szennyes vizek annál sűrűbbek és ezért a sikeres szűréshez annál inkább szükség van a megfelelő területre.» i Más helyen : «... kétségtelen, hogy a szűrőterület, mint tisztítótelep nem * L. hivatkozott dolgozat 25. old.