Vízügyi Közlemények, 1917 (7. évfolyam)

4-6. füzet - III. Surányi János: Arad sz. kir. város szennyvízszűrőtelepének 13 évi (1901-1913) gazdasági üzemstatisztikája

320' szennyvizeket megszűrni és megtisztítani, másodszor pedig az egész művelet költségeinek lehető fedezésére jövedelmet szolgáltatni. Összegezve a dolgozat során elmondottakat, látjuk, hogy az utóbb említett czél a bevezetett intenzív növénytermelés révén tökéletesen eléretett, mert ez nemcsak a szennyízszűrés költségeit fedezte teljesen a telepbe fektetett tőke tisztességes kamatozása mellett, hanem ezenfelül még tekintélyes tiszta jövedelmet is produkált, nem kis közgazdasági hasznot jelentve ezáltal olyan terület hasznosításával, amely megelőzőleg sovány birkalegelő volt. A másik czélt tekintve azonban már egészen más megállapításokat kell leszögeznünk. Annak az eldöntésére ugyanis, hogy az aradi szennyvízszűrő telep működése mennyiben felel meg a szennyvíz-tisztításhoz fűzött kívánalmaknak, a m. Jcir. halélettani és szennyvíztisztító kísérleti állomás az 1908. év juliusától kezdve 11 hónapon keresztül részletes vizsgálatokat végzett, amelyeknek eredményéről Halmi Gyula a Vízügyi Közlemények 1914. évi 4. füzetében megjelent terjedelmes tanulmányában számolt be. Nem térhetve itt ki a dolgozat részletes adataira, itt csak annak végső következtetését kell megemlítenem, amely szerint megállapíttatott, hogy noha a szennyvíztelep a rávezetett szennyes vizek 80%-át visszatartja, illetőleg mivel a rávezetett szennyes vizeknek kb. 20%-át jelentő 80 ezer köbméter tisztított szennyvíz az azt felvevő mezőhegyesi élővízcsatornában 117-szeres felhígulásban vitetik tova, az élővíz elszennyesedésének veszedelme nem fordul elő, mégis a drainvizeken eszközölt kémiai, mikroskopos és bakteriológiai vizsgálatok eredményei azt bizonyítják, hogy a szűrőtelephez a tisztítás szempontjából fűzött várakozások abszolút értelemben nem teljesedtek, amennyiben a telep talajcsővezetékén a legtöbb esetben nem tisztított, hanem a csatornaszennyvizhez hasonló összetételű szennyezett víz folyt le. Nem czélora, de nem is lehet az ehhez a megállapításhoz vezető tudományos vizsgálódások sorozatát érintenem, de viszont nem lehet megjegyzés nélkül hagyni azt a következtetést, amelyet a dolgozat a tisztítás eredménytelenségének okául végeredményben megállapít, s amely így hangzik : 3 «A telep eredménytelen működésének kétségtelenül a telepen folytatott intenzív növénytermelés volt az oka. Az aradi telepen nem annyira szennyvízszűrés, mint inkább növénytermesztés folyt, már pedig a kettőnek feltételei és követelményei nem azonosak. A szennyesvizek hasznosítására a szűrőtelepen csak akkor került a sor, amikor a tartós szárazság következtében a szűrőtelepen vízhiány volt és így rendszeres öntözést lehetett folytatni. Mihelyt rendszeres esőzéskor a talaj nedvessége elégséges volt a növényzet számára, akkor már nem öntöztek, hanem a szennyesvizet egy-két ugar táblán tárolták. Ezek a szűrőtáblák természetesen rövidesen túltelitődtek, eltömődtek, a szennyesvíz egy része elpárolgott, a levegőn részben kirothadt, s ha a talaj a szennyesvizet még egyáltalán átbocsájtotta, agyon lévén terhelve, levegő hiányában tisztító hatását nem fejthette ki és így a szűrőtelepről tisztítatlan szennyesviz folyt le. » Ezekben a sorokban foglalt megjegyzésekhez csak a következőket kívánom megállapítani: amint az aradi telep hasznosításáról összeállított kimutatás feltünteti, a vizsgálat idejében, tehát az 1908/1909. évben éppen nem lehetett arról beszélni, hogy a telepre jutott szennyvíz a növényzet megkímélése czéljábólnem 3 L. Halmi Gyula : Az aradi csatorna-szennyvíz tisztító telepe. Vízügyi Közlemények 1914, í. füzet, 25. old.