Vízügyi Közlemények, 1917 (7. évfolyam)

1. füzet - I. Korbély József: A Kőrösök és a Berettyó szabályozása (Folytatás)

32 A Körösökön legveszedelmesebb volt a helyzet a Fehér és a Fekete Körös torkolati szakaszán, mert itt a nagyvízszín csaknem a gátak koronájáig felért, továbbá a Kettős Körös doboz-békési szakaszán, mert itt a nem várt vízszínemelkedés a 120 cm árvédelmi biztonság jórészét felemésztette. Az árviz a Fehér Körösbe betorkoló Csohos patak gátján, (a melyet az 1881 nagyvíz felett l'OO m-es biztosítékkal építettek ki) 15 cm magasságban át is csapott, de itt is sikerült a további átömlést nyúlgátakkal megakadátyozni. A Körös gátjai helyenkint szivárogtak, a féreglyukaktól helyenkint csorgások keletkeztek, a rézsű itt-ott elázott és mégis csúszott, de a vétgátakat sikerült épségben fentartani és a kitartó védekezéssel az árvízveszélyt elhárítani. Az árvédekezést megnehezítette az, hogy az árvédekezésbe begyakorolt gátőri személyzet és munkáscsapatok javarésze hadba vonult. Az árvíz a gátak között kártétel nélkül lefolyt, de annál több kárt okoztak a belvizek. A beJvíz 1915. év tavaszán olyan helyeken is elborította a szántóföldeket, a hol 30 év óta már színét sem látták és ez alkalommal nem csupán az árterület mélyebb helyeit kereste fel, hanem az árterület szélein a relativ magaslatokkal körülvett medenczék lapályosabb részeit is elöntötte. Az árterületen a talajvíz a legtöbb helyen már egy ásónyomra felfakadt és a magasabban fekvő épületek pinczéibe is behatolf. Minden helyütt elemi csapásként jelentkeztek a belvizek és voltak helyek, a melyeket a tavaszi belvizek levonulása után felszántottak és bevetettek, de siker nélkül, mert az aratás alatt jelentkező záporok a tengeri vetés jelentékeny részét kiáztatták. Már az év elején január havában megindultak a belvizek és ezek tömege a február végi első és márczius második felében fellépő második hóolvadás után egyre növekedett. A hóolvadásből keletkező vizek le sem folytak, midőn az áprilisi esőzés újból megtöltötte csatornáinkat. Az 1915. évi belvizet a kivételes nagyságon és tartósságon kívül az egyetemlegesség jellemzi. Más évben is feláiadtak a csatornák, de a nagyobb kiterjedésű árterületek egyik-másik részét nem károsította a víz. A Berettyó árterületen az 1915. év tavaszán az összes csatornákon meghaladta a belvíz magassága az eddig észlelt legnagyobbat. A Kallón, az Ölyvösön, Hamvason, Kis Körösön és az Éren, nemkülönben a sárréti, szeghalmi, füzesgyarmati és dévaványai csatornákon a belvíz szintje 30—80 cm-rel volt nagyobb, mint az előző nedves években. A Hortobágy mellékén a belvíz Karczag, Kisújszállás határából több mint 20.000 kat. holdat elborított, jóllehet a középtiszai társulat szivattyúi elkészültek és teljes erővel dolgoztak. A Berettyó társulat árterületén a belvizek a Sárrét keleti felén (Rétszentmiklós, Pernyés, Lovassy, Pázmány, Vettrét, Sársziget, Macskás pusztákból) 3600 kat. holdat, az árterület más részein ezenfelül még körülbelül 6000 holdat elborítottak. A Sárrétről a belvizeket 1915 és 1916 folyamán egy ideiglenes jellegű csatornán a füzesgyarmati övcsatornába, illetőleg a szeghalmi szivattyútelepbe vezették le. A Sebes Körös árterületén és a Sebes Körös jobb- és balpartján elterülő Sárrét szenvedett legtöbbet a belvizektől. Az aradmegyei társulat árterületén a Bél- és a Tőzpatak vizei 22.300 kat. holdat öntöttek el és ezenfelül a belvizek az árterület többi részén körülbelül 5000 holdat károsítottak.