Vízügyi Közlemények, 1917 (7. évfolyam)

1. füzet - I. Korbély József: A Kőrösök és a Berettyó szabályozása (Folytatás)

33 A Fekete Körös társulat felfogó csatornáján mind márcziusban, mind áprilisban hatalmas árhullámok vonultak le, melyek közül az áprilisi volt a nagyobb. Ezen a csatornán még az eddig észlelt legnagyobb árvíz (az 1912-iki) a számítottnál 80 em-rél alacsonyabb volt, az áprilisi nagyvíz azonban az inándi patak betorkollása alatt még a számítottat is 40 cm-rel meghaladta. Jóllehet a felfogócsatorna a társulat árterületét a dombvidék vizeitől megvédte, mindamellett is magán a 70.000 hektárnyi síkvidéken, a melynek egyrésze szikes legelő, annyi víz gyűlt össze, hogy a társulatnak hosszúfoki szivattyútelepe, (amely másodpenczenkint a 6'0 m

3 vizet emel a Körösbe) az ide érkező vizet nem birta eltávolítani. Itt szivattyúzás alatt is egyre áradt a víz úgyannyira, hogy már a szivattyútelepüzem biztonságát fenyegette, amiért is a társulat a a telephez vezető csatornákat több helyen ideiglenesen elzárta. A vízszín a szivattyútelepnél az engedélyezett 4-00 m-t 80 cm-rel haladta meg. A 72 napig tartó szivattyúzással 17 millió m

3 vizet távolítottak el, de körülbelül 20 millió m® az árterületen tározódott. A Fekete Körös-társulat árterületén a víz 11.300 kat. holdat károsított, ugyanazért a társulat a hosszúfoki szivattyútelep kibővítését (12 m

3 másodpenczenkinti víztömeg eltávolítására) elhatározta és meg is kezdte. A körösmenti társulatok összes szivattyútelepei január és február havában átlag 10—10 napon, márczius és április hónapban pedig az egész idő alatt folyton üzemben voltak és háromszor-négyszer annyi szenet elfogyasztottak, mint más csapadékos években. Ha a társulat csatornái és szivattyútelepei a rendkívüli nagy belvizet nem is tudták olyan gyorsan eltávolítani, mint ahogy azt az érdekeltség kívánta, mégis ahol a társulatoknak csatornái és szivattyútelepei már készen voltak, ott a károsodás általában szűkebb körre szorítkozott. Az 1915. évi árvizek és a nagytömegű belvizek megdöbbentették az érdekeltséget. Ilyen nagymértékű árvízszin-emelkedésre és a belvizeknek ilyen nagytömegű jelentkezésére valóban a társulatok nem számítottak. Egyesek reámutattak, hogy a nagy árvízszinemelkedést nem csupán a rendkívüli nagy csapadék, de az is okozta, hogy a felső szakaszon a meder egyre mélyül és bővül és az alsó szakasz nem birja levezetni azt a vizet, a mely felülről lezúdul. Többen aggódásukat fejezték ki, hogy a felső szakaszon a hullámterek tározó képessége évről évre csökken és így az alsók helyzete ennek következtében is súlyosbodik. Ily körülmények között meg kell vizsgálnunk, hogy a folyók vízjárásában a változásokat milyen okok idézik elő, a változások milyen irányúak és milyen mértékűek. Tanulmányoznunk kell továbbá azt is, hogy a folyókon az árhullámok kedvezőtlen találkozása esetén még milyen vízszínemelkedést várhatunk. Végül gondosan meg kell vizsgálnunk, hogy a folyókon az árvédelmi biztonság milyen módon lenne legczélszerübben és legkevesebb költséggel növelhető és a belvizek jobb és gyorsabb lefolyása mi módon lenne biztosítható. A Körösök és a Berettyó vízjárása szabályozás előtt egészen más volt, mint napjainkban. Szabályozás előtt az árvíz már a folyó felső szakaszán medréből kicsapott, völgyét egész szélességben elöntötte, lejjebb pedig a folyómenti mocsarakat megtöltötte. A mocsarakban tározott víz lassan húzódott vissza a folyóba, úgy hogy a Körösök alsó szakaszán az "árvíz nem emelkedett oly magasságra, mint napjainkban, de az áradás hónapokig tartott. A mocsarakból a víz aránylag 3