Vízügyi Közlemények, 1917 (7. évfolyam)

1. füzet - I. Korbély József: A Kőrösök és a Berettyó szabályozása (Folytatás)

20 A fentebbi kimutatásból látható, hogy a Körösök vízgyűjtőjén a csapadék eloszlása igen változatos. Az esőzés góczpontja egyik esetben a Fehér Körös, másik esetben a Sebes Körös forrásvidékén, olykor pedig a kettő között a Fekete Körös hegyvidékén van. A Körösökön, ha a talaj előzetesen telítve van, négy napos 60—80 mm-es eső nagy árvizet okoz; ha pedig télről sok csapadék maradt vissza, az esetben már 30—40 mm es esőzés nyomában is erősen feláradnak a vizek. Igen ritka az az eset, hogy mind a három Körösnek és a Berettyónak vízgyűjtőjét egyideüleg és egyenlő mértékben áraszszák el a csapadékok. A Fekete, Sebes és a Fehér Körös egyidejűleg 1887 május 20 - 25-én áradt fel, de-a Berettyó áradása ekkor nem tartott lépést a Körösökével. Az egyes Körösök eddig ismert legnagyobb 1887-iki áradását előidéző csapadékokról igen kevés adatunk van. Ezt az egy-két adatot a fentebbi kimutatás utolsó rovatai tüntetik fel. A mint fentebb említettem, kivételes nagy lecsapódásoknál a helyi tényezők hatása gyengül és az áradások a meteorológiai tényezők változásainak megfelelőleg alakulnak. A meteorológiai tényezők nem mindig egyirányban hatnak. Olykor egymás hatását növelik, olykor pedig mérsékelik. Ezért tulajdonképen minden áradást, mint külön önálló jelenséget kell felfognunk. A helyi tényezők : vízgyűjtőterület alakja, fekvése, tagozottsága és esése azonban maradandók és így ezeknek hatása könnyebben számbavehető ; ezek a talajminőségével és kultúrájával együtt határozzák meg a vízgyűjtőterület jellegét. A Berettyó alacsonyabb fekvésű, szelídebb hajlású, erdőkkel és növényzettel borított és a vizet eléggé áteresztő területén igen ritka a nyári árvíz. A nyári csapadék legnagyobb része elpárolog, másik részét pedig elnyeli a föld, felemészti a növényzet. Egészen 1913. évig nem tartottuk lehetőnek, hogy a Berettyón a nyári árvíz magassága a tavasziét elérje. A Berettyó még 1913 július első napjaiban is megtartotta szel id jellegét, így B.-újfalunál az árvíz csak 181 cm-re emelkedett, jóllehet Szeghalomnál a torkolati szakaszon a Sebes Körös áradása következtében az árvíz a 418 cm magasságot elérte. Míg a hőmérséklet meleg nyárias volt, a jó áteresztő talaj a június havában lehullott 80 — 100 mm csapadék egyrészét elnyelte, a nagyobb rész pedig elpárolgott. Júliusban azonban a lecsapódások erősödtek, a levegő erősen lehűlt, úgy hogy ezt a hónapot csak a naptári beosztás szerint számíthattuk a nyáriak közé, egyébként a legnedvesebb őszi hónapok jellegét öltötte fel. A lecsapódások erősödése, a levegő lehűlése, nagy páratartalma és a talaj teljes átázása következtében azonban egyszerre megváltozott a helyzet és július 10 —15-ike közt a Berettyó áradása is lépést tartott a Körösökével. A rendkívüli eset a mellett bizonyit, hogy a szelídebb vízgyűjtőterületről, ha az teljesen átázik, kedvezőtlen körülmények között ép úgy lefolyik a víz, mintha csak kősziklára hullott volna. A Berettyónál ugyanazért a tavaszi árvizek, ha az előző év ősze nedvei volt, rendszerint nagyobbak, mint az esetbei>, ha őszszel kevés volt a csapadék. Eltekintve egy-két abnormális esettől, a Berettyónál nemcsak a nyári, de a kora őszi szeptember-októberi árhullámok is igen ritkák. Kora tavaszszal azonban a Berettyó már négy napi 40—50 mm eső, vagy gyorsabb hóolvadás után hirtelen megárad. A Berettyó alacsony fekvésű vízgyűjtője nyugat felől nyitott, úgy hogy a nyugat ós délnyugat felől jövő melegebb légáramlatokat a hegyek el nem zárják és el nem térítik. A Berettyó alacsony fekvésű vízgyűjtőjén a télen felhalmozot