Vízügyi Közlemények, 1917 (7. évfolyam)

1. füzet - I. Korbély József: A Kőrösök és a Berettyó szabályozása (Folytatás)

Körösbe, ez minden esetben bizonyos mértékig felemelné a két folyó vízszinét, amely vízszinemelkedést mindenesetre számba kell vennünk. A vízrajzi osztály kéziratban közreadott Körös tanulmányában és fentebbi fejtegetéseimben már feltalálhatók azok az adatok és kitűnnek azok az összefüggések. amelyeknek alapján a felső szakaszon, észlelt vízszinemelkedésekből az alsó szakaszon várható változások megállapíthatók. Minthogy a Fehér Körösön és a Kettős Körösön 1915. évben észlelt 80, illetőleg 70 cm vízszinemelkedéssel szemben a fentebbi két kisebb tározóval csak '20, illetőleg 10—15 cm vízszinsülyedés biztosítható, belátható, hogy a mederfejlesztésre is szükség van és a gátak emelése sem kerülhető el. A fentebbiekben előadtam azokat a módokat, a melyekkel a Körösök vízrendszerében az árvédelmi biztosságot fokozhatjuk. A helyzet az egyes Körösök torkolati szakaszán és a Kettős Körösön igen komoly és így a segítség nyújtással sokáig nem várhatunk, mert itt az árvízszin emelkedése következtében az árvédelmi biztonság jórészben, sőt teljesen felemésztődött. Azt is tisztán látjuk, hogy az esetben, ha a folyót teljesen magára hagynók, az alsó szakaszokon az árvíz szine még emelkednék. Magának az egyensúlyozott helyzetnek fentartása is állandó szorgos megfigyelést és folytonos munkát kíván, mert a mellékpatakok, vízfolyások szabályozása és az erdők letarolása következtében a nagyvíz mennyisége növekedik és a felső szakaszon a meder nagyobb arányban fejlődik, mint az alsó szakaszon. A fentebbiekből kitűnik, hogy a legnagyobb eredményt azzal érhetnők el, ha az árvíz levonulását késleltetnők; ha a hegyvidéken jól kiválasztott helyeken nagyszámú és nagy férőhelyű víztárolókat építenénk, vagy a töltésezett szakasz felső részén a védgátak kijjebb helyezésével, illetőleg egyes e czélra alkalmas öblözetek elárasztásával a rohamos áradás erejét megtömök és az árhullámot bizonyos kiegyenlítődés után engednők le a síksági folyószakaszokra. Beláthatjuk azonban, hogy az ilyennemű munkálatok költségesek, nagyméretűek és a mai viszonyok között gondolnunk sem lehet arra, hogy a szükséges ilynemű munkálatoknak felét vagy csak egyharmadát is rövid idő alatt elkészíthetnék. Maguk a németek is, jóllehet pénzzel és kellő munkaerővel rendelkeztek, a Bober vidékén a völgyzárókat 11 év alatt (1900—1911) építették fel. Ma a kínálkozó módok közül azokat kell választanunk, a melyekkel a czélt a leggyorsabban és a leggazdaságosabban elérhetjük. Ma meg kell elégednünk, ha a meder bővítésével és beágyazásával a további vízszinemelkedésnek elejét vehetjük, a folyó felső és alsó szakasza között az egyensúlyozott helyzetet helyreállíthatjuk; továbbá a töltések megfelelő emelésével és erősítésével az ár víz veszedelmet elháríthatjuk. Itt azonban nem szabad megállanunk, hanem jövőben végzendő új munkálatoknál lehetőleg mindig a megoldásnak azt a módját kell választanunk, a melylyel az árvizek levonulását késleltethetjük és a folyók egyenletesebb vízjárását előmozdíthatjuk. Jövőben mind külön e czélra szolgáló árvizek tárolására szolgáló völgyzárókkal, mind a vízierők kihasználását biztosító munkálatokkal igyekeznünk kell, hogy a nagy víz tömegét csökkentsük, a hajózáshoz, öntözéshez, ipari czélokra és az életszükségletekhez a folyók kisvíztömegét megfelelően növeljük. A fentebb előadottak alapján szükségesnek tartom: 1. A Hármas Körös és a Kettős medrénele rendszeres tervszerű mélyítését és