Vízügyi Közlemények, 1917 (7. évfolyam)

1. füzet - I. Korbély József: A Kőrösök és a Berettyó szabályozása (Folytatás)

148' úgy az eis« két nap alatt (amely idő alatt az egy nap lehulló csapadék összegyűlne) a Csigéren 41 millió m

3-t, a béli patakon pedig 6-9 millió m

s vizet ereszthetnénk le és így a tározandó víz mennyisége lenne a Csigéren 8'4 millió m®, a béli patakon 14-0 millió m>. A Csigérnél a 10-8 millió m

3 férőhelyű medencze elégséges, de a béli patakon a 115 millió m

8 férőhelyű medencze kicsiny lenne. Az utóbbit, ha még a béli patakon kívül a Tőzből is egy kisebb vízmennyiséget akarunk felfogni, legalább 15 millió m'-re ki kellene bővítenünk. A kifolyó vízmennyiséget 24 m

s, illetőleg 40 m

3-ről csökkenthetnők ugyan, de ekkor már a kiürítésre kellene 6 napnál többet számítanunk, már pedig éppen az egymásután levonuló árhullámok megtörése czéljából kívánatos, hogy a tározó medenczét lehetőleg gyorsan üríthessük ki. A biztonságot a kellő magas és erős gáton kívül a medencze kiterjedése és a leeresztő zsilip nagysága szabja meg. Ezeket nem szabad kicsinyre venni. A bélmocsolyai víztárolónál a talaj szintjének esése kilométerenként 50—60 cm, úgy hogy e területen 20 cm vízemelkedéssel újabb 1-5 millió m

s víz tározódnék. A bélmocsolyai területet az utóbbi években sűrűn elöntötte a Bélpatak vize, mert a patak medre ezen a szakaszon alig vezet le 12—18 m

8-nél többet. Ha tehát itt a patak medrét is megfelelően beágyaznók és az elterülő vizek gyors visszahúzódását mellékárkolásokkal biztosítanék, elérhetnők azt is, hogy az időszakonként víz tározásául szolgáló terület jövőben több hasznot adna, mint eddigelé és a kisajátítási költségek kamataival felérő jövedelmet szolgáltatna. A Csigérnek összes vízgyűjtő területe a Mátkapatakkal egy

7iitt 688 km*, a feltóti völgyzáró tehát ebből csak 193 km

2 területet, de a legveszélyesebb részt rekesztené ki. A völgyzáró közbeiktatásával a Csigér maximális vízhozományát 48 m

3-rel lehetne csökkenteni. A Csigér alsó szakaszán nagyobb áradások alkalmával a víz nagyobb területen szétterült és a vizek eddigi szabályozatlan állapotukban bizonyos kiegyenlítődéssel jutottak a Fehér Körösbe. A Bél és Tőz deltája alatt a jobb oldalról 325 km

2-ről, nagyobbára síkság és kisebb esésű dombvidékről folynak még a vizek a Fekete Körösbe. Ezekről összegyiilemlő vizeket másodperczenként és négyszögkilométerenként 25 literrel számítva 81 m

s-re tehetjük. Az alsó Tőz bálparti síkfekvésü vízgyűjtője 200 km

2. A jobb-és balparti síkságnak mélyebb fekvésű részeit öntötte el évről-évre a Bél és a Tőz, úgy hogy a vizek bizonyos természetszerű tározással jutottak Nagyzeréndnél a Fekete Körösbe, miért is itt a maximális 120 m

3 helyett 58 — 60 m

3 folyt le másodperczenként. A csigéri és a béli víztárolókkal, káros árvizek időszakos visszatartásával, a Csigér és a Bél-Tőz alsó szakaszán a belvizek kiöntéseinek határt lehet szabadni. Az egész belvízrendezést leggyökeresebben és legnagyobb eredménynyel a tározással lehet megoldani. / A Csigéren építendő feltóti völgyzáróval a Fehér Körös 3650 km

2 vízgyűjtőjéből csak 193 km

2 területet, a bélmocsolyai vizmedenczével pedig a Fekete Körös 4172 km

2 vízgyűjtőjéből csak 322 km

2 területet rekeszthetnénk ki időlegesen. Kisjenőnél és Nagyzeréndnél a nagyvíz szinét alig szállíthatnék le 15—20 cm-rel. Még kisebb lenne a völgyzáró hatása lentebb Békésnél, illetőleg Köröstarcsánál, ahol a nagyzerindi vízszinsülyesdésnek, mint az árvízjelzési formulák mutatják, csak 51%-a. a kisjenőinek pedig 30%-a arányában szállana a víz szine lejebb. Ha azonban a Bél és a Csigér vizeit töltések közé fognók és azokat minden kiöntés ós a jelenlegi tarozás nélkül vezetnők be a Fekete Körösbe és a Fehér • 10*