Vízügyi Közlemények, 1917 (7. évfolyam)

1. füzet - I. Korbély József: A Kőrösök és a Berettyó szabályozása (Folytatás)

148' Szegednél az árvízszínét le lehetne szállítani akkor is, ha a Maros torkolatát lejjebb helyeznék, illetőleg, lia a Maros nagy árvizeit egy árapasztó csatornán Perjámostól M.-Pádéig az Aranka völgyében látható régi feltöltött mederben vezetnék le és Perjámostól Makón át Szegedig a mai medret csak a hajózás ezéljaira. tartanák meg. Előreláthatóan ennek a munkálatnak a költsége is rendkívüli; nagy lenne. Ha a Körös torkolati szakaszán az árvízszínét nem tudjuk leszállítani, úgy a gátakat kell emelnünk és erősítenünk és pedig aránylag nem is sokkal. A torkolatnál és általában a Hármas Körösön végig az 1915. évi nagy vízhez mérten meg volt az árvédelmi biztonság, a gátak még P25 m-rel magasabbak voltak a nagyvízszínénél ; a legkedvezőtlenebb esetben várható vízszín emelkedés 75 cm és így a legrosszabb esetben még 50 cm maradna ki a gátból. Ez azonban kevés,, úgy hogy a normális viszonyok helyreállta után még a Hármas Körösön is kívánatos lenne a gátaknak £0—70 cm-rel való emelése. A {várható nagyvízszín az eddig észlelt nagy áradások összetalálkozása esetén előállhat, de bekövetkezhet akkor is, ha a Tisza középső és felső szakaszán a nyilt árterületeket mentesítik és a mellékfolyókat szabályozzák. A várható nagy víznél azért kell még mindig magasabbra emelnünk a töltéseket, mert semmi sem biztosít bennünket, hogy a 30—40 év óta észlelt nagy lecsapódások már olyan végleges maximumok, a melyeket nagyobbak nem követhetnek. A nagyárvizek ritkák, a mint a Szajna és a Marne 1910. évi januári áradása megmutatta, néha századok múlnak el, míg az időjárásban a régi szertelenségek megismétlődnek. A Hármas Körösön a gátemelés végrehajtása nem olyan sürgős, mint a Kettős Körösön és a Fehér és Fekete Körös torkolati szakaszán, a hol a vízszín nagymérvű felemelkedése következtében a biztosíték jó részben, sőt helyenként egészen felemésztődött. Itt, ha egyéb munkálatokkal nem javítanánk a helyzeten, a várható nagyvíz fölé legalább 1-20 m-rel kellene' a gátakat emelnünk. A Körösöknél azonban már a szabályozás kezdetén nem a töltésekre, hanem a folyás akadályainak megszüntetésére és ezzel a vizek gyorsabb levezetésérefektették a fősúlyt. Talán egy folyónál sem csináltak annyi átvágást, annyi új medret, mint a Hármas és a Kettős Körösön; egy folyónál sem rövidítették meg annyira a vízfolyását és növelték az esést, mint a Hármas Körösön. A Kettős Körös gátjainak emelése előtt tehát először is azt kell megvizsgálnunk, vájjon a meder további fejlesztésével és a hullámtéri akadályok elhárításával nem lehetne e ezen a szakaszon a nagy vízszínét leszállítani? A meder mélyítése és bővítése, a hullámtéri akadályok eltávolítása. A vízfolyás megrövidítésének s a medermélyítésének előnyeit nálunk Huszár Mátyás, Vásárhelyi Pál, Keczkés és Bodoki hangoztatták, külföldön ennek, ha talán nem is legelőször, de legnyomatékosabban Tulla adott kifejezést a Rajna szabályozásáról írott, és Karlsruheban 1825-ben megjelent munkájában: Tulla látva azt, hogy a síkságot az árvíz évről-évre elönti és az árvízhozta iszap azt évszázadok alatt sem tudja úgy feltölteni, hogy a talaj színtje az árvíznél magasabb legyen, azt sürgette. hogy a folyás megrövidítésével, az esés megnövelésével, a medermélyítésével a nagyvíz színét kell lesülyeszteni. A Rajnának nagyesésű szakaszán, továbbá az Isaron München alatt és fölött ez tényleg sikerült is, úgy hogy a tervezett gátak jórésze feleslegessé vált. Az Isaron München alatt 1854—1884. év alatt