Vízügyi Közlemények, 1917 (7. évfolyam)

1. füzet - I. Korbély József: A Kőrösök és a Berettyó szabályozása (Folytatás)

148' készített átvágások következtében a folyó annyira lemélyítette medrét, hogy most a nagyvízszíne 4 5 m.-rel alacsonyabb, mint szabályozás előtt. A víz egy pár híd alapozását alámosta, a partvédőmüvek jórészét újból kellett építeni, de a vízszín sülyedésnek óriási előnyei csakhamar feltűntek. Az árvíz nem fenyegette többé a város belsőségeit, a mellékfolyások vizeit könnyű szerrel bevezethették, a talajvíz leszállott és München, a hajdani járványfészek, a legegészségesebb német városok sorába emelkedett. (Kreuter Flussbau 85. oldal). Nálunk a Körösökön az első tervezők ugyan ezt az eredményt várták, de a nagy vízszíne a folyás megrövidítése következtében csak azokon a szakaszokon sülyedt, a hol az esés közelítőleg ugyan olyan nagy volt, mint a Rajnán és az Isaron. Az alsó torkolati szakaszon, a hol szabályozás előtt a nagyvíz esése csa^ egy-két centiméter volt szabályozás után 4—6 cm lett, de természetszerűen a víz folyásának elragadó ereje nem emelkedett olyan nagy mértékben, hogy az alsó szakaszon medrét megfelelően mélyíthette és bővíthette volna, sőt a víz a kötött talajba eső átmetszések agyagpadjait sem birta elkoptatni. A Tiszánál ma már az árvíznek megközelítően a fele a mederben és a meder felett folyik le ; a Körös.ök alsó szakaszán csak egyharmada, míg 2/„-a a hullámtéren húzódik le. A csekély esésű folyó, ha a nagyesésű mellékfolyók durva hordalékukkal nem töltik fel medrét, mind jobban beágyazza magát és iszapolásával feltölti a meder szélét. Maga a természet nem ismer hármas tagozatú szelvényt, hanem csak egységes folyó medret és ilyen alkotására törekszik. A természetben azonban az évszázadok, sőt évezredek nem számítanak, míg az ember rövidesen, egy két emberöltő alatt megakarja csinálni mindazt, a mihez évszázadok, sőt gyakran évezredek munkájára van szükség. Évezredek alatt a Tisza ós a Körös feltöltötte volna árterületét és a feltöltésen egységes, kellő esésű medret vájt volna ki. Geológiai tekintetben azonban mind a Tisza, mind a Körös igen fiatal folyó, a melyet a szabályozás úgyszólván még fejletlen gyermek korszakában talált. A Körösökön a felső szakasz nagy esése hirtelen minden átmenet nélkül megy át az alsó szakasz alig egy-két czentimétert kitevő kis esésébe. Szabályozás kezdetén, főleg az esés megnövelésére törekedtek és kevésbbé ügyeltek arra, hogy az esést az egész vonalon egyenletesen eloszszák. Ott is megnövelték a folyó esését, ahol arra szükség nem volt. Amint Kvassay mondja; ideális folyó meder az volna, melynél a felső szakasz nagy esése fokozatosan menne át az alsó szakasz kis esésébe és az alsó szakaszon az esésben mutatkozó csökkenést pótolná a meder bővülése és beágyazottsága. A fentebbi szabály szemelőtt tartásával a felső szakaszon az esést nem növelni, hanem lehetőleg csökkenteni kellett volna, az alsó szakaszon pedig az esést arányosan kellett volna elosztani. Ahol az esésben hirtelen változás áll elő, ott maga a folyó igyekezik a nagy különbséget kiegyenlíteni. A folyó hordalékával az úgynevezett holt szögeket feltölti. Az ilyen helyeken az iszapolást nem annyira szorító művekkel, mint inkább az esé3 egyenletes eloáztásával kell megszüntetnünk. A Körösök alsó szakaszán az esés megnöveléséről ma már alig szólhatunk, inkább csak jobb elosztásáról és a meder mélyítéséről. Azt látjuk, hogy a Tisza Csongrád alatt medrét jobban beágyazta, mint a Hármas Körös a torkolattól felfelé. Csongrádon az 1904. évi kisvíz — 2 65 m, Kunszentmártonban — 14)2 m, " • 9*