Vízügyi Közlemények, 1917 (7. évfolyam)

1. füzet - I. Korbély József: A Kőrösök és a Berettyó szabályozása (Folytatás)

129 szíteni, hanem jókarban kell tartani és árvízveszély esetén meg kell védeni. Szabályozás kezdetén a gátakat a tényleg észlelt nagy víz fölé alig egyket lábbal emelték, a mint nagyobb víz jött, ezek rendszerint átszakadtak. Később beláttál», hogy a gyenge gátak védelme igen koczkázatos és rendkívül sokba kerül. Háromnégy árvédekezés költségéből kikerül a gáterősítésére szükséges összeg. A gátak magasságának megállapításánál azonban már tekintettel kell lennünk a várható nagyvízszínre. «Mindenekelőtt, mondja Carlyle, a természetbúvár igyekezzék a jelenségeket előre látni.» Jobb feltétlen bizonyosság nélkül előre látni, mint teljes bizonytalanságban a sötétben tapogatózni. Ha a Körösökön az 1881. és 1888-iki árvizek után nem számoltak volna az árvízszínének emelkedésével, úgy 1895. évi árvízkor a gátak átszakadását és ezeken a víz átömlését nem tudták volna megakadályozni, mert akkor is az csak a szervezett árvédelemben résztvevők erejének végső megfeszítésével sikerült. Az árvédelemnek legbiztosabb alapja a jó anyagból készült erős gát. Az ilyen gátat is azonban a várható legnagyobb árvízszíne" fölé kell emelnünk és pedig legalább is 100—1*5 m-rel. A hol a hullámteret az árvíz több méter magasan borítja és a hol annak szélessége a 200—300 m-t meghaladja, ott árvízkor szeles időben a gátat erős hullámok ostromolják és ezek még a vízszínénél l'OO m-rel magasabb gátakon is átcsapnak. A mit a gátak erősítésére kiadunk, az nem holt tóke, mert annak máskor is hasznát vesszük, míg az árvédekezésre kiadott összeg jövőre semmi előnyt nem biztosít. A gátak erősítésért szükséges összeg párhuzamba sem állítható azzal a nagy kárral, a melyet az alsó szakaszon ma már egy gátszakadás okozna. Ma már a Körösökön véglegesen megállapított és általában bevált szabályozási rendszerrel van dolgunk, a melyre eddig a társulatok 60 millió koronát, az állam pedig 20' millió koronát adott ki. Minthogy sem a társulatok, sem az állam hasonló nagyarányú munkálatokat rövid idő alatt végre nem hajthatnak csak is arról lehet szó, hogy a. mutatkozó szükséglethez képest a megállapított rendszer keretében az árvédelmi biztonságot miképen fokozhatjuk és a hiányokat legczélszerübben miképen pótolhatjuk. Az árvédelmi biztonságot legjobban az fokozná, lia sikerülne az árvízszínét leszállítani. A torkolati szakaszon az árvíz magassága a Tisza nagyvízétől függ és így első sorban a Tisza vízszínét kellene leszállítani. A Tisza torkolati szakaszán Törökbecséig (0-tól 65 fon-ig) a nagyvíz csak 7 32 m-rel, míg Adától Csongrádig (101 fon-tői—240 imig) 8'CÓ m, illetőleg 9;00 m-rel emelkedik a kisvízszíne fölé. A befogadó Duna nagyvíze, bár több esetben visszaduzzasztja a Tisza vizét, megengedné a szeged—csongrádi szakaszon a nagy víz színének leszállítását. E czélból azonban igen nagy arányú és igen költséges munkálatokat kellene végrehajtani. Csongrádtól Szegedig, a hol a hullámtér általában mély fekvésű és a hol csak a Tisza és a Körösök egyesült vizeit kellene levezetni, a munkálat költségei még elviselhetők lennének, de Szegedtől lefelé Törökbecséig, a hol a Maros nagy víztömeggel szaporítja a Tisza vízhozományát és a hol a hullámtéren a lefolyási akadályok egymás után sorakoznak, a költségek igen n tgy öszszegre rúgnának. Az illetékes körök a többször felvetett és több oldalról sürge' tett munkát nem tartották kivihetőnek. Tájékozás czéljából azonban kívánatos volna, ha kiszámítanák, hogy Szegednél az árvízszínnek egy méterrel való leszállítása mibe kerülne. 9