Vízügyi Közlemények, 1917 (7. évfolyam)

1. füzet - I. Korbély József: A Kőrösök és a Berettyó szabályozása (Folytatás)

148' medrébe vissza. Az árvíz nem öntötte el ugyan az összes árterületet (1,390.118 katasztrális hnld), sőt annak fele a legnagyobb áradásoknál is szárazon maradt, de csaknem évről-évre elborított az árterületből 260.000 katasztrális holdat (közelítőleg 150.000 ha1). A gátakkal összeszorított hullámtér kiterjedése közelítően a Hármas és Kettős Körösön 75ПО /га, а Sebes Körösön 82 7 km hosszúságban 1500 /га, a Berettyón 92 km hosszúságban 1000 /га, a Fekete Körösön 60 km hosszúságban 800 ha, a Fehér Körösön 67 km hosszúságban 700 ha ; összesen 11.500 ha. Különösen kicsiny az elborított terület kiterjedése az egyes Körösökön. Az árvizeknek a felső szakaszon nincsen kiegyenlítő medenczéje, a mely az áradások hevességét megtörné. Az árvíz a nagy e3ésü felső szakaszról egyszerre igen csekély megfogyatkozással zúdul a csekély esésű alsó szakaszra, .a hol tehát az árvízszin az 1855. évi felé 1'50—2-00 m-re, sőt Békésen 3 30 m-re emelkedett. Nálunk a vízzel borított hullámtér csak 7—8%"

a a gátakkal védett ősi árterület mély fekvésű részének. A németországi folyóknál ez az arány sokkal kedvezőbb; az Elbánál, Oderánál, Visztulánál 20—25%. A természetes' tározás következtében az árhullám a fentebbi folyókon annyira elnyúlik, hogy az alsó szakaszon a maximális vízho'zomány csak 30—50%-a a felső szakaszon másodperczenkint lefolyó vízmennyiségnek, a Körösökön pedig 50—65°/

0-a, sőt igen kedvezőtlen esetben 85%-a. A körösi árhullám alakja nem is a csekély esésű síkföldi folyók árhullámainak jellegzetes vonásait tünteti fel, hanem mindinkább hasonlít a nagy esésű folyók árhullámaihoz. A gyorsított levezetéssel azonban azt elérték, hogy a Körösök árhulláma jóval megelőzi a Tiszáét. Az ártérre betörő külvizek felfogásával és levezetésével, a belvizek rendezésével az egyes társulatok jelentékenyen megszaporították a folyók vízhozományát. Az árterületen kívül is lehetőleg igyekeznek szabadulni a vizektől és így az egyes patakok vízl^pzománya is növekedik. Napról-napra szaporodik a szivattyútelepek száma és gyarapodik munkateljesítményük. Az árterületen nyiltan betorkolló csatornák másodperczenkint több mint 200 m

3-rel növelik a folyók vízhozományát, a szivattyútelepek pedig másodperczenként 45 m

3 vízmennyiséget emelnek be a folyókba. Egy-egy patak, egy-egy csatorna és egy-egy szivattyútelep vízszinemelő hatása egymagában úgyszólván elenyésző csekélység és többi erősebb tényező mellett el is hanj'agolliató, összeségükben azonban már hatá-ukat számba kell vennünk. Az erdők letarolása következtében is sok helyen kedvezőtlenül megváltozott a helyzet. Az erdők lombozata és a lehulló levelekből keletkező alomzata a kisebb lecsapódás vizeit felfogja és visszatartja. Az erdőség a hó gyors elolvadását késlelteti. A kopár hegyoldalakról gyorsabban lefolynak a vizek és több hordalék jut a folyóba. A víz a meredek hegyoldalakról könnyen lemosná a termő réteget, ha a fák gyökerei és a növényzet azt meg nem kötnék. Hosszantartó erős esőzésnél azonban az erdők jótékony hatása gyengül. A leggondosabban nevelt erdőségek sem háríthatják el az árvízveszélyt. Párist 1910. évben elöntötte az árvíz jóllehet a Szajna és Marne hegyvidékén az erdőségeket a legjobb karban fentartották. Németországban is hosszas és erős esőzések nyomában az Óriás hegység a legszebb erdőségeiből hatalmas árhullámok törtek elő. Az erdők letarolása is hozzájárulhatott az árvízszinek emelkedéséhez, jóllehet ennek hatását mérték szerint kimutatni nem tudjuk.