Vízügyi Közlemények, 1917 (7. évfolyam)

1. füzet - I. Korbély József: A Kőrösök és a Berettyó szabályozása (Folytatás)

148' A mederfejlödés a Körösöknél a felső szakaszon sokkal nagyobb arányú, mint az alsó szakaszon. A gátak közé szorított nagy esésű víztömegnek nagyobb a munkabírása, mint a szélesebb hullámtéren elterülő kisebb esésű vízmennyiségnek. A felső szakaszon a folvo nemcsak durvább hordalékot mozgat medrében, de partjait is szaggatja úgyannyira, hogy egyes helyeken a beltelkeket, a ludakat és a mederhez közel eső töltéseket az alámosás ellen költséges munkálatokkal kell megvédeni. Amint azonban felülről több víz érkezik, ez lefelé haladva fokozatosan igyekezik medrét megfelelően bővíteni és mélyíteni. A folyó maga erejéből is újra egyensúlyozott állapotot teremtene, de gyakran hosszabb idő alatt, mintsem azt bevárhatnók. Minden átvágás felül vízszin sülyedést, alul bizonyos mértékű vízszinemelkedést okoz. A Körösökön az egyes átvágások úgyszólván egymásba kapcsolódnak, egymás hatását ellensúlyozzák. Igaz ugyan, hogy a Körösök és a Berettyónál sok esetben a gátak építésével nem vártak addig az ideig, míg az átvágások teljes anyamederré fejlődtek és egyes esetekben nem voltak figyelemmel arra, vájjon a felülről érkező vízmennyiséget az alsó szakaszon a meder és a hullámtér bírja-e bevezetni. A szabályozás átmeneti időszakában a nagyvíz hosszszelvénye még igen sok rendetlenséget, sok duzzasztási púpot tüntet fel. A felduzzasztott víz ma»;a igyekezett a duzzasztás okát megfelelő medermélyítésekkel, kimosásokkal megszüntetni. A folyókon a legnagyobb medermélyiiléseket éppen a duzzasztási helyeken találjuk, így a Berettyónál a esikéri és a darvasi magaslatok között. Az alsó szakaszon a medret mesterségesen is bővítették és mélyítették, a hullámtéri magaslatokat is leásták és ígv a nagyvíz hosszszelvényéből a duzzasztási púpok eltűntek. Új egyensúlyozott helyzet állott elő, amelyet azonban változhatatlannak nem tekinthetünk. A folyó hossz- és keresztszelvényében ma is látunk eltéréseket, de ezek a nagyvíz szinében máról holnapra nagy mértékű átalakulásokat nem idézhetnek elő. A medermélyülés következtében a felső szakaszon a hullámteret mind ritkábban borítja el az árvíz, a tározó medencze csökken, de csak kisebb arányban. Az átalakulások sokkal nagyobbak voltak szabályozás kezdetén, amidőn egy-egy évben a gátak építésével annyi tározó területet rekesztettek ki, mint a mennyi most a megmaradt rész. A Körösökön az utóbbi 20 év alatt a meder nagyarányú fejlődése következtében Körösszakálnál és Kisjenőnél mutatkozik vízszinemelkedés, valószínű, hogy ez a vízszinemelkedés nem lesz tartós. Az átvágások létesítéséből és a mederfejlődésből eredő hatásokat általában az alsó érdekeltség aggódó figyelemmel kiséri és túlságos nagyra becsüli. Egyes esetekben az átvágások nem is bontják meg a folyó egyensúlyozott helyzetét. így a N'émet birodalom kiküldött bizottsága 1891-ben úgy találta, hogy a Rajnán Elsassban és Badenben készített 18 átvágás, mely a folyót 354 /. wi-ről 273 km-re rövidítette meg, a hesseni szakaszon a nagyvízhozományát nem növelte (J. Wey Flussdeiche 608 oldal). A legutóbbi 20 év alatt a Körösök vízjárásában niélyieható, vagy szertelenséget mutató változásokat nem észleltünk, az egyes mérczék vízállásai között a viszony igen kevéssé változott. A Körösök alsó szakaszán 1913. és 1915. évben nagyobbak voltak a vízállások, mert nagyobbak voltak a lecsapódások és igen kedvezőtlen volt a lecsapódás iránya és elosztása, úgy hogy a torkolatnál az egyes folyók árhullámai teljes erősségükben találkoztak. A meglepetést tulajdon-