Vízügyi Közlemények, 1917 (7. évfolyam)

1. füzet - I. Korbély József: A Kőrösök és a Berettyó szabályozása (Folytatás)

148' 1000 m'-re becsülték. A várható 8 80 m vízállásnál a Hármas Körös vízhozománya 1450—1500 wi

3, igv jövőben annyira kell a Hármas Köröst fejlesztenünk, bogy ezt a vízmennyiséget duzzasztás nélkül levezesse. Az egyes Körösök és a Berettyó legnagyobb vízhozományainak számszerű összege jóval nagyobb ennél, a vízrajzi osztály számítása szerint a fentebb megnevezett mérczéknél 1765 m

s, a lehullott csapadéktól számítva körülbelül 2000 m». Ez a nagy víztömeg lefelé haladtában a hullámtér tározása következtében csökken, elpárolgás és elszivárgás következtében is megfogyatkozik, de a maximális víztömegek nem is egyszerre érnek le a gyomai szakaszra, úgy hogy itt a nagyvíz maximális vízhozománya aligha fogja meghaladni az 1450 — 1500 m'-t; eddig még az 1200 m

3-1 sem érte el. Mennél jobban közeledünk a Hármas Körösön Csongrád felé, annál jobban erősödik a Tisza hatása, A torkolati szakaszon és e felett Kunszentmártonban (a torkolattól 19 8 £m-re) tetőzés idején a Hármas Körös vízállása már nem is a Körösök, hanem a Tisza vízállásához igazodik. Ha a Tisza vízállása a Körösökéhez képest nagy, vagy azzal arányos, úgy Kúnszentmártonban a tetőzés a csongrádival egyidőben következik le és a kunszentmártoni vízállás (mint 1881., 1888.' 1889.. 1895., 1907. és 1913-ban) csak 0—17 cm-rel kisebb a csongrádinál. Ha •azonban a Tisza aránylag kevés vizet hoz (mint 1890., 1898. és 1915-ben) és a Körösök áradása aránylag igen erős, a kunszentmártoni vízállás már 54—190 cm-rel nagyobb a csongrádinál. A kunszentmártoni tetőző vízállások meghatározásánál a Berettyó áradásának hatása számba sem jő, a Körösöké is csökken, annál nagyobb a Tiszáé. A torkolati szakaszon a vízszinváltozás igen élénk, amennyiben ide már a Maros áradásainak hatása is felér. A Marosnak nemcsak a szegedi vízállásokra igen nagy a hatása, hanem még a csongrádi tetőző és főleg a tetőzést megelőző vízállásokra is. A Maros áradása sokkal gyorsabban lejut Szegedre, mint a Tisza áradása Szolnokra és így áradás kezdetén a csongrádi vízállás nem annyira a Tisza és a Körös, mint inkább a Maros és a Körös együttes hatásából alakul ki. A tetőzés idején a Tisza áradása a döntő, a Körös és a Maros áradásai csupán módosítólag hatnak. A mellékfolyók áradásainak hatása azonban napjainkban már jobban szembe tűnik, mint régebben. A kúnszentmártoni tetőző vízállás meghatározásánál nem az előrejelzés volt a czélunk, hanem az egyes vízállások között való összefüggés megállapítása; ugyanazért, hogy ezt pontosabban megkapjuk, a számításba a nagyzeréndi (nz), kisjenői (kj) és kőrösszakáli (sz) tetőző vízállásokon kívül a kúnszentmártoni tetőzés idején leolvasott csongrádi (cs) vízállásokat vettük fel. Az összefüggés a következő : К = 006+ 0-24 nz 4-0-16 kj-fO-05 sz 4-0-66 cs. A hiba határ 4-24—22 cm; az átlagos hiba 8 cm. Az eltérések a régebbi -és a kisfbb vízállásoknál nagyobbak, az újabbi és nagyobb vízállásoknál kisebbek. Ha az egyes formulákat összehasonlítjuk, azt találjuk, hogy az egyes Körösök hatása a Kettős- és a Hármas Körösön lefelé haladva, fokozatosan csökken, a Tiszáé pedig fokozatosan, illetőleg a torkolat közelében igen erőteljesen növekedik. A Fekete Körös nagyzerindi vízállásának együtthatója a köröstarcsai formulában még 0-51, a gyomaiban 0 3í, a kunszentmártoniban 0 24. A gyomai vízállás meghatározásánál a Tisza vízállása még másodrangú tényező, a kunszentmártoninál azonban már mindent fölülmúló, mértékadó.