Vízügyi Közlemények, 1917 (7. évfolyam)

1. füzet - I. Korbély József: A Kőrösök és a Berettyó szabályozása (Folytatás)

108 kitűnik, hogy Hévnél a szúk hegyszorosban a Sebes Körös árhullámai nem öltenek végleges alakot, míg Nagyváradra leérkezve, a tágasabb és nyíltabb völgy elöntése után már bizonyos fokig kiegyenlítődnek. Révnél a kicsiny területről hirtelen összeverődő vizek nagy magasságra emelkednek, de ha az áradás nem tartós, az esőzés nem terjed ki az egész vízgyűjtő területre, Nagyváradra leérkezve, ezek az árhullámok el lapulnak. Az 1915. év szeptember havában két napi erős ós kiadós esőzés után а Jád vízgyűjtőjéről rohant le egy ilyen hirtelen felszökő árhullám, amely Réven szeptember 6-án este 10 órakor 210 cm-nél, tehát az 1913-iki legnagyobb juliusi árhullám felett 20 cm-rel nagyobb magasságnál tetőzött. A rohamos áradás érthető nyugtalanságot okozott Nagyváradon és nagy volt a megkönnyebbülés, mikor az árhullám másnap, szeptember 7-én délután 5 órakor a Szent László-téri hídon 148 cm-nél elérte tetőpontját és így 74 cm-rel alatta maradt az 1913-ik évi juliusi nagyvíznek. Az esőzés ugyanis nem terjedt ki az egész vízgyűjtő területre, a Jád áradásával sem a Sebes Körös, sem annak nagyobb mellékpatakjai lépést nem tartottak, ezért lapult el az árhullám és ezért ért le a tetőzés aránylag hosszabb idő alatt Nagyváradra. így bár Rév és Nagyvárad között már nagyobb mellékpatak nem ömlik a Sebes Körösbe, a vízállások között az összefüggés nem egyszerű és hogy a kapcsolatot hűen kifejezhessük, több adatra van szükségünk és valószínűleg tekintetbe kell vennünk az áradások tartósságát vagy a Rév fölötti vízmérczék egyidejű vízállásait. A szeghalmi vízállás. A szeghalmi vízállás meghatározása már jóval nehezebb, mint a fokihídié. A szeghalmi mérczét a Berettyó folyó közúti (úgynevezett ördögárki) hídján állították fel a Sebes Körös folyótól, illetőleg a torkolattól 6-5 km-re, a Kettős Köröstől 21-4 km-re. A szeghalmi vízállásra a Berettyónak, a befogadó Sebes Körösnek és magának a Kettős Körösnek is nagy a hatása. A Kettős Körös hatása régebben nem volt szembetűnő, újabban azonban gyakran olyankor is feláradt a Kettős Körös, amidőn sem a Sebes Körös, sem a Berettyó nem hozott sok vizet és így nyilvánvalóvá vált, hogy a nagyvíz nagymértékű felemelkedését a Kettős Körös okozta. Ez a hatás rendkívül feltűnő volt az 1907 juniusi, 1910 májusi, 1911 áprilisi, 1912 szeptemberi és 1913 juliusi árvizeknél. A Berettyó torkolatához leggyorsabban a Sebes Körös árhulláma fut le, a Berettyó áradása még a Kettős Köröséhez képest is megkésik, úgy hogy Szeghalomnál több esetben az árvíz ugyanakkor kulminált, mint tőle 38-2 km-re feljebb Berettyóújfaluban. Szeghalomnál a mércze 0 pontját az 1888-iki kisvízszinhez képest 82-62 m magasságban helyezték el. A Sebes Körös és Kettős Körös találkozási pontjánál az 1888. évi kisvízszine 7981 m. A nagy víz utóbbi helyen a kisvíz fölé több mint 700 m-re felemelkedik és így a visszaduzzadó víz egymagában a szeghalmi mérczén 4-00 méternél magasabb vízállást idézhet elő. A Kettős Körösön a köröstarcsai mércze a Hármas Köröstől 5-8 кт-re fekszik, a mércze 0 pontja 80-08 m. Köröstarcsán 1913 julius 15-én a nagyvízszin volt 80-08 + 7-36 = 87-44 m; a szeghalmi mérczén 82-62 + 4-83 = 87-45 m; a Kettős és a Sebes Körös összefolyásánál 79-81 -f- 7-05 = 86"86 m. A kisvízszin ' esése a torkolattól a körösladányi hídig kilométerenkint 9-6 em, a körösladányi hídtól a szeghalmi hídig Am-kint 16 cm, az 1913. nagyvíznél az esés a körösladányi hídig Am-kint 3 cm, innen a szeghalmi hídig Am-kint 2'5 cm. A szeghalmi torkolati szakaszon 6 kilométer hossjaságban csaknem teljesen vízszintes síkban helyezkedett el az árvíz.