Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

1. füzet - V. Apró közlemények

81. A 9. rajzon ez adatokat derékszögű tengelyrendszerben helyezték el. Az adatok csakis a 0, 375 és 1153 ha területre vonatkozóan voltak számítva, a többi pontokat közbesítéssel határozták meg. A 9. rajzból aztán a 10-et szerkesztették meg; az egyes zónák területét körnek képzelve, meghatározták e körök sugarát s ordinátáúl az egyes zónák átlagos esőintenzitását, abscissákúl a zónasugarak nagyságát vitték föl. A rajz tehát bármely sugarú kiterjedésre megadja az átlagos maximális esőintenzitást. Gondoljunk most egy esőközéppontot s gondoljuk, hogy e ponttól minden irányban egyenlő módon változik az esőintenzitás úgy, hogy ugyanannak a körnek a kerületén ugyanakkora esőintenzitás van, akkor megállapíthatjuk, hogy minőnek kell lennie az esőintenzitás eloszlásának a középpont körül, hogy a körzóna középintenzitása akkora legyen, minő a 10. rajzon az illető sugárnak megfelel. Úgy kell fölfognunk tehát a dolgot, hogy az esőközéppont körül merőleges tengelyű forgástestünk van, melynek térfogata az illető zónára jutó eső nagyságát adja. Ha képzelünk az esőközépponttal egyközepű, merőleges tengelyű hengert, akkor a forgástestnek a henger belsejébe eső darabja adja meg a henger alapterületére jutó csapadék nagyságát. 10. rajz. Az esőintenzitás a különböző időtartam szerint különböző sugarú körterületen, egyenletesen elosztva. 11. rajz. Kell tehát, hogy a forgástest valamely R sugarú területre vonatkozóan eleget tegyen a következő föltételeknek: hol i az R sugárnak megfelelő intenzitás és 1 az R sugarú területnek megfelelő középintenzitás egyenletes esőelosztást föltéve az egész területen. A föntebbi egyenletet differencziálva és (2 л R dR)-re\ osztva kapjuk, hogy . 1 dl í = 2 dS

B-