Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)
1. füzet - V. Apró közlemények
66 Közepes nagyságú városokban, a hol ipar alig van, a száraz szennyvíz-iszapban 12% я zsiradék; nagyobb városokban az átlagos mennyiség 17%> s a legnagyobb zsírtartalmat Elberfeld-Barmen városa szerfnyvíziszapjában találták, melyben 22% volt a zsiradék. Itt a sok posztógyár és mosóüzem szennyvize növelte föl ennyire a zsírtartalmat, a mely egyes angol iparvárosok szennyvíziszapjában még többnek is mutatkozott. így pl. Bradford, az angol gyapjutnosó és posztóipar egyik középpontja, átlag 40% z sú't tartalmazó csatornaiszapot szolgáltat. A lakosság életmódja is hatással van az iszap zsírtartalmára. A berlini csatornaszennyvízben pl. Schreiber-Bubner fejenkint és naponkint 20 g zsírt talált, ellenben Frankfurtban csak kb. feleannyit. Ennek oka az, hogy északon a a zsírfogyasztás általában nagyobb, mint délvidéken ; pontos összehasonlító adatokat természetesen csak hosszabb időn át folytatott állandó megfigyelés alapján lehetne szerezni. Bechhold H. dr. tanár az elsők egyike volt, a ki abból kiindulva, hogy a szennyvízben foglalt zsiradéknak az ülepítőmedenczókben kell visszamaradnia, Frankfurtban a kérdést tüzetes vizsgálatnak vette alá. Kutatásai alapján Voss dr. Frankfurtban Heimann eljárása szerint kisebb kísérleti telepet létesített, a mely 0-3 m s iszap zsírtalanítására volt tervezve. Időközben 1901-ben Kasselben az iszap zsírjának hasznosítására nagyobb telepet rendeztek be, a mely technikailag sikeresen működött ugyan, de gazdasági szempontból nem vált be, s a veszteséges üzemet pár év múlva megszüntették. A sikertelenség oka a helytelen eljárás volt. Kasselben az ülepítőmedenczék iszapját kénsav hozzáadása után kiszárították s azután a zsírt benzollal kivonták. A víztartalmú iszap kiszárítása igen sok tüzelőanyagot fogyasztott; azonfölül az iszap víztelenítése különben is sok nehézséggel járt, mert a zsírtól áthatott nyálkás iszapból a víz kiűzése igen nehezen ment, sőt maga a zsír gátolja legjobban a gyors kiszárítást. A zsír kivonásakor tehát a tüzelőanyagfogyasztás a döntő tényező. Bechhold frankfurti kísérletei során más megoldást keresett. A víztartalmú iszapot olyan zsíroldószerrel kezelte, a melylyel a hőmérsékletet nem kellett 100° C-ig fokozni. A zsírtalanított iszapot azután igen könnyen lehetett sajtolással vízteleníteni. A sikeres kísérletek alapján megalakult Konsortium zur Verwertung städtischer Abwässer, Eberfeld-Barmenben nagyszabású kísérleti telepet rendezett be. A városi csatornaiszap megfelelő eltávolítása egyike a legjelentősebb várostechnikai kérdéseknek. Az iszapban értékes anyagok egész sora van jelen (zsír,, nitrogén, ásványi sók), s hozzá még az iszap jelentős melegfejlesztőképességű. Mégis az iszapból a legtöbb városnak nemcsak hogy bevétele nincsen, de eltávolítása nagy költségeket is okoz. Vízkötő sajátságánál fogva nem szárítható; elhelyezése évről-évre új területet kíván, a hol rothadása bűzt okoz, járványok kitörésére vezethet és így valósággal veszedelmes. Az eddigi eljárások csak részben oldották meg a kérdést. A szennyvíz kirothasztásával a benne foglalt értékes anyagokat elpusztítják épen úgy, mint ott, ahol az iszapot a szeméttel együtt elégetik, vagy a hol az iszap ülepítetlenül a szennyvízzel együtt az élővizekbe jut bele. Az Elberfeld-Barmen melletti Buchenhofenben napi 4—5 m s iszap (6000 lakó után) földolgozására berendezett kísérleti telepet létesítettek, a melyen a gyakorlati megoldás minden lehetséges módját kipróbálták. Legelőször sikerült az iszap
