Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

1. füzet - IV. Farkas Lajos: Néhány szó a tiszai védtöltések méreteiről

(il védőművek építésekor szokásos s a melylyel egyes társulatok tényleg ki is építették. A gazdaságinál sokkal fontosabb árvédelmi szempont elbírálásakor azonban csak az esetben nyerhetünk helyes eredményt, ha lehetően egyenlő térfogatú szelvényeket hasonlítunk össze. E miatt tehát a II. és III. szelvényt az I-gyel egyenlő térfogatra kisebbítettem olymódon, hogy a koronaszélességet 6 m helyett 5'0 m nek, illetve 4-0 m helyett 30 m-nek vettem (6. rajz). Bár a III. szelvénynél e kisebbítés miatt a koronaszélesség ugyan keskeny lett, mégis így kellett a csökkentést végrehajtani, mert a vízfelőli rézsűt a szelvény jellegének veszélyeztetése nélkül változtatni nem lehet. Vizsgáljuk meg már most részletesen, árvédelmi szempontból, melyik szelvény nyújt nagyobb biztosságot. A fentebb említett első feltétel helyessége, hogy a jó töltésszelvény a víznek lehető kis támadó felszint nyújtson, máris igazolást nyert az árvédelmi költségek mérlegelésekor. Láttuk, hogy mennél meredekebb a rézsű, illetve kisebb az árvíz támadásának kitett felszin, annál kevesebb a védekezés költsége. E tekintetben tehát a padkás szelvényé az elsőség, melynek vízfelőli rézsűje a legmeredekebb, a legkisebb és így az árviznek a legkisebb támadó felszint nyújtja. Fölmerülhetne az a kérdés, miért nem adunk a töltésnek egészen meredek rézsűt ? Mint a vízépítészet legtöbb munkálatában, itt is a gyakorlat vezetett rá a 3-as rézsű czélszerűségére. A rézsű meredekségének ugyanis határt szab az a körülmény, hogy a nedves, átázott föld ennél meredekebb rézsű esetén könnyen megcsúszhat. Ezért burkolat nélküli védtöltéseinken a víz felől 3-asnál meredekebb rézsűt egyáltalán nem építünk, téglaburkolattal megvédett töltéseink rézsűi azon ban, hol a czementhabarcsba rakott burkolat a töltéstestet szárazon tartja, már 1 : 1 hajlásúak. A második feltétel helyessége, hogy t. i. a szétterülni igyekvő árvíz elé és nem alá kell a gátat építenünk, szintén kitűnik, ha figyelembe veszszük egyrészt, hogy az árvíznek a töltésre gyakorolt vízszintes oldalnyomása nem függ a rézsű hajlásától, másrészt, hogy a gát tulajdonképen nem egyéb, mint támasztó fal, hol a víz nyomásának à gát tömege saját súlyával áll ellent. Igaz ugyan, hogy a földgát nem monolit, de a földrészecskéknek van összetartása s elvégre is ez összetartás biztosítja a gát fönnmaradását. Megfelelő széles alapon oly nagy földtömeget kell beépítenünk a gátba, mely az árvíz oldalnyomását többszörös biztossággal ellensúlyozza. A támasztófalak