Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

1. füzet - IV. Farkas Lajos: Néhány szó a tiszai védtöltések méreteiről

elméletéből folyik, hogy az alap kiszélesítését ne a vízfelől, hanem a nyomással ellentétes oldalra tegyük, ha gazdaságosan akarjuk a gátat építeni. És ebben a tekintetben a padkás szélvénynek határozott elsőbbsége van a többi szelvény fölött, mert vízfelőli lejtője meredek s tömege hátra van tolva úgy

r miként a vizet támasztó falak alakja megkívánja. A töltésnek azonban nemcsak az árvíz nyomását kell felfogni ; elég erősnek kell lennie a tekintetben is, hogy a huzamosan tartó árvizek alatt át ne ázzék. Hiszen töltéseink ma már oly nagy, több mint 12-szeres biztossággal vannak kiépítve, hogy állékonyság szempontjából az egyes szelvények közt mutatkozó, amúgy is csekély különbségeknek nincs gyakorlati jelentőségük. Pontosabb, hogy az I. szelvén}' az esetleges átázás vagy szivárgás veszélye ellen nagyobb biztosságot ad. Vizsgáljuk meg a három szelvényt ez irányban is. Mint semmiféle emberi mű, gátjaink sem tökéletesek. Bármily gonddal epítjiik is, tömörsége nem egyenletes. Lehetnek lazábban épített részei, hol tartós árvízkor nyomás alatt a víz a gáttesten keresztül utat talál, a gát szivárog. De bekövetkezhet a baj más oldalról is. Tudjuk, hogy védelemkor a veszély a legmagasabbat megközelítő árviz alkalmával kezdődik. A közepes árvizeket a gát hiba nélkül állja, a magasabbak esetén azonban eleintén csak imitt-amott, a víz növekedtével pedig mindig több és több helyen szivárgások, csurgások jelentkeznek. E jelenség is a gát tömörségével s az árvizek gjakoriságával van összefüggésben. A közepes árvizek magasságában a gát ugyanis nemcsak szélesebb, d& tömörebb. Tömörül a felsőbb rétegek súlya alatt. A közepes árvizek gyakoriak. Ezek magasságáig a gát gyakran lát vizet és így nincs idejük a férgeknek a gáttestben megfészkelni s összefurkálni. A nagy árvizek ellenben ritkák. A magasan fészkelő férgeket munkájukban mi sem zavarja, van idejük és alkalmuk a gáttestet összefurkálni. Amíg tehát a közepes árvíz szintje alatt a gát szélessége is nagyobb, minősége is jobb, a nagy árvizek magasságában a gát keskenyebb is, minősége is gyengébb s így ez árvizek szivárgást, nem ritkán csurgást könnyebben okozhatnak. E bajoknak a gondos építésen kívül a gát erősítésével, illetve a gáttest kiszélesítésével igyekszünk elejét venni. Ezt a ezélt szolgálja a mentett oldali padkának a legmagasabb árvíz szinéig való felemelése. E padkával ugyanis nemcsak a töltésalap, hanem a töltéstest is egyenletesen kiszélesedik a legnagyobb árvíz magasságáig, míg a II. és III. szelvénynél a vízfelőli rézsű enyhítése a töltéstestet csak a közepes árvizek magasságáig szélesítí ki, mert a szélesítés felfelé mindig kisebb és kisebb. Pedig a szelvény szélessége a legnagyobb árvizek magasságában nagyon fontos, mert mennél szélesebb a szelvény, annál nagyobb akadályra talál az áttörni igyekvő víz, annál hosszabb útat kell megtennie és így annál nagyobb a valószínűség, hogy a gát lazább szakaszán is képes a viznyomásnak szivárgás nélkül ellenállani. A férgek sem szeretnek a felszin alatt nagy-on mélyen turkálni. Ennek mértékét természetesen számadatokban kifejezni nem lehet ; mennél szélesebb azonban a gát, annál valószinűbb, hogy magjában marad oly terület, melyet a férgek nem bántottak, a mely tehát az átszivárgást megakadályozza.