Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

6. füzet - III. Steingassner Imre: Hajózás és kikötőépítés

250 a rakpart tere folytán nem szaporítható tetszés szerint. A daruk túlhajtott szaporítása nem is gazdaságos, mert nem használhatók ki kellő mértékben. A rakpartok és parti daruk gazdaságos kihasználása szoros összefüggésben van a raktáraknak minél gyorsabban való kiüríthetésével. Es ez a feladat, tekintettel arra, hogy a raktáraknak mekkora méretekkel kell birniok, hogy egy rfodern gőzös teljes rakománya elférjen bennük, rendkívül nehéz. A hamburgi «Sandtor» kikötőben az első raktárak hossza csak mintegy 65 m szélességük pedig 14-8 m volt, a rotterdami «Eisenbahnhafen»-ban a hetvenes évek második felében épült raktárak pedig 18 m szélesek voltak. A csupán 5 да, mély járatú hajók befogadására szolgáló brémai I. sz. kikötőben a raktárak szélességét 40 m-re fokozták. Ez a nj^olczvanas évek vége felé volt. Húsz évvel későbben, a 11. számú kikötő építésekor, miután időközben a mélyebb járatú hajók hordképessége megnövekedett, a raktárak szélességét 66 m-ig kellett fokozni, míg a hamburgi Kaiser Wilhelm-Hafenben a raktárak 400 m hosszúak és 60 m, szélesek. Más kikötőkben helyszűke folytán emeletes raktárakat létesítettek. így például Kopenhágában és Liverpoolban 2 emeletes. Manchesterben meg épen négyemeletes raktárakat találunk, amelyeknél a daruk a raktártetőn vannak elhelyezve. Nálunk a többemeletes raktárak iránt bizonyos ellenszenvet tapasztalni, minek oka, hogy a raktárak belsejének hiányos megvilágítása a berakott áruk megszemlélését, válogatását és a próbavételt akadályozza. A raktárak szélességével mindinkább növekedő nehézség főleg abban nyilvánul, hogv? a raktárak belsejében a szállítási utak elhelyezése úgy a berakás, mint a kirakás czéljaira igen nehéz. Amerikai mérnökök azon .javaslatának végrehajtását, hogy t. i. a raktárak belsejében fiiggővasutak, vagy szállítószalagok elrendezésével gépüzemet alkalmazzanak, leginkább az akadályozza, hogy ezzel a nagy alapterületű raktárakban az útirány megváltoztathatlanul rögzítve van. Mert valamint a rakparton dolgozó partidarukat a hajónyílások helyzete szerint tolatni kell, épen úgy megváltozik a raktár belsejében azoknak a járatoknak a helye is, amelyeken az árukat a daruktól a raktározó helyre kell szállítani. Ott, ahol az árukat kocsikkal viszik a raktárakból a tárházakba, amint ez főleg Brémában szokásos, a raktárak alá útalávezetéseket alkalmaztak és ezenfelül 9 raktárak homlokzatán is rakodnak, míg a hosszanti oldalon vasúti kocsik kerülnek megrakásra. Az útaluljárók alkalmazása, vagy pedig a vágányoknak a raktárakba, való bevezetése is, — amint ez például Havreban egy 114 m széles gyapotraktárnál történik, — helyveszteséggel jár, emellett pedig a lokomotivüzem még tűzveszélyes is. A hajóméretek növekedése tehát a nagy mélységben létesítendő drága partfalak jelentékeny költsége, sok daru és a nagyszélességű raktárak mellett, a rakpartoknak a bosszegvségre számított kisebb teljesítőképességét eredményezte. Ennek a hajó, vagy a rakomány terhére eső fokozott illetménnyel való kiegyenlítése olyan intézkedés, amelyet csakis a kikötők egymással való versenyének, valamint a mögöttes területre szóló bélhajózási és vasúti díjszabások figyelembevételével szabad foganatosítani. Kikötőinknek olyatén kiépítésével, hogy azok a földgömb valamennyi népe között való árúcsere szolgálatában álló hajózás fokozott igényeinek megfeleljenek,