Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

6. füzet - III. Steingassner Imre: Hajózás és kikötőépítés

251 ennek folytán nemcsak nehéz műszaki feladat, lianem egyszersmind nagy horderejű gazdasági kérdésekkel is kapcsolatos. Büszkén megállapíthatjuk, hogy német tengeri kikötőink az összes érdekelt erők hatalmas közreműködése folytán, mintaképül szolgálnak. Sok viszonylat fog a háború folytán megváltozni, de bizalommal nézhetünk a jövendő elé, mert a gazdasági háborúban is a legjobb felkészültség fog beválni. A Nagy Választófejedelem azon kijelentése, hogy «a kereskedelem és hajózás az állam legkiválóbb oszlopai», az a gondozás, amelyben ő és II. Frigyes király a kereskedelmi hajózást részesítették, bizonyítják, hogy Poroszország uralkodói már jókor felismerték a kereskedelmi hajózásnak az egész ország boldogulására való nagy jelentőségét. Ezek a fejedelmek belátták annak szükséges voltát is hogy a kereskedelmi lobogót hadiflottával védjék meg. A mi Császárunknak sikerült elődeinek messzirelátó terveit megvalósítani. Az a tény, hogy a háború előtt Németország kereskedelmi flottája a világ összes kereskedelmi flottái között a második helyet foglalta el, azt bizonyítja, hogy mily eredményt ért el a tudományos teknikának a német vállalkozási Szellem szolgálatába való állítása. Kikötőink kiépített volta és felszerelése, a német birodalom határain messze túlterjedő hátérrel (Hinterland), nagyteljesítményű víziutak és vasutakkal való összeköttetésük előfeltételei a győzelemnek abban a békés versenyben, amely a véres küzdelem befejezte után fog megindulni. Ugyanaz a bizakodás, a mely a Mark kiküldötteit eltöltötte, a mikor budai hódolóutak alkalmával Zsigmond király igéretót vették aziránt, hogy Fridrik a nürnbergi várgróf mint Mark Brandenburg kormányzója a békét és a rendet helyre fogja állítani, lelkesíti ma nemcsak a Mark népét; hanem a Xémetbirodalom valamennyi törzsét is. A Hohenzollern-fejedelmek békét és rendet teremtettek országukban. Szakadatlan munkájuk által lett a Mark földje a hatalmas Németbirodalom sarkköve. Sziklaszilárdsággal bizakodik a német nép abban, hogy Császárának sikerülni fog a világnak visszaadni a békét, amelyre annak a békés alkotások folytatására szüksége van. És akkor ismét visszatér az a nap is, amelyen a német lobogó a német szorgalom gyártmányait minden világrészben való útjában meg fogja védelmezni. Tengeri kikötőink felé új élet fog áramlani, és amint Goethe egykor mondá, hogy: «a szabad tenger felszabadítja a szellemet», úgy a tengerek felszabadításával a lelkeknek a gyűlölet és irigység ködétől való felszabadítása is mint a háborúnak maradandó öröke az időket túl fogja élni. A világ ekkor vissza fog emlékezni arra, hogy Császárunkat egykor a Békecsászárnak nevezte és be fogja ismerni, hogy csak kényszerűségből ment ebbe a reá erőszakolt háborúba.