Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

6. füzet - I. Korbély József: A Körösök és a Berettyó szabályozása. Első rész

202 A Sebes Körös sárréti szakaszán Kornádi tói csaknem a foki hídig a kisvíz magasabb szinten folyik, mint a gátak megett mentesített talaj, a mely utóbbi a kotús föld kiszáradása után összeesett Ezen a szakaszon a folyó a töltések között úgy csinált magának némi medret, hogy a hullámteret feltöltötte. A Körösökön és a Berettyón több helyütt látjuk a hullámtér feliszapolódását, leginkább a mélyebb helyeken és a mederszéleken. A Berettyónál a sárréti és a vargazúgi szakaszon a víz már egy méteren felüli vízállásnál kicsap a hullámtérre. Karezag és Püspökladány határában a Hortobágynak a Kunlaposon keresztül alig van medre ; a víz a gátak között folydogál, a töltésekbe épített zsilipeket több évben hónapokon keresztül nem lehetett felnyitni és ft belvizek kinrekedtek a földeken. Ahol a meder sekély és rendezetlen, ott a jég könnyen felakad. Amint a Dunánál is megállapították: a jégtorlódások elhárítására leghatékonyabb eszköz a kisvízmeder rendezése. A jégtorlódások a Berettyón, az egyes Körösökön, sőt még a Kettős Körösön is a vizet sok esetben felduzzasztották és pedig annyira, hogy az árvíz a gátakon is átcsapott és azokat átszakította. Legveszedelmesebb a helyzet akkor, ha a jég már az áradás kezdetén felakad és az egész medret és az egész hullámteret eltorlaszolja. Jégjárásos folyóknál a kellő árvédelmi biztonságot csak akkor fogjuk előállítani, ha nem csupán a nagyvíz látható és észlelhető akadályait távolítjuk el, hanem a medret is szabályozzuk és jókarban tartjuk. A lefolyási akadályokat általában a nagyvíz hosszanti metszete feltünteti. Azonban a kis-, közép- és nagyvizek lefolyási akadályai mások és így a folyónak többrendbeli hosszszelvényét kell megvizsgálnunk. Ha a befogadó folyó a mellékfolyókat erősen felduzzasztja, úgy a torkolati szakaszon a duzzasztott víznél a lefolyási akadályok nem láthatók, de rögtön előtűnnek azoknál a vizeknél, a melyek a főfolyó árhullámaival nem találkoznak. A folyó nagyvize már általában az apróbb rendetlenségeket kiegyenlíti. Ahol a lefolyási akadályok, a szűk töltésközök, sűrűn követik egymást, ott gyakran a nagyvíz hosszszelvényében nagyobb rendetlenséget nem látunk, mert a hatások összegeződnek és az eltérések nem egy helyen mutatkoznak, hanem a nagy vizek nagyobb mértékű és gyakran az egész folyóra kiterjedő felemelésében nyilvánulnak meg. A szabályozás kezdetén, igen nehéz volt a tájékozódás, minthogy a helyzet a kanyarok átvágása és egyes öblözeteknek elgátolása (a hullámtérből való kirekesztése) következtében úgyszólván napról-napra változott. A jég a folyókon évenként csaknem minden kanyarban, minden hullámtéri magaslatnál, minden szűk jármos hídnál fennakadt, a gátak igen gyakran átszakadtak. A Körösökön és kiváltképpen a Berettyón a lefolyási akadályok eltávolítása előtt a nagyvíz hosszanti metszete igen sok és nagyarányú eltéréseket mutatott. A jégtorlódások és a gátszakadások a nagyvíz állásában máról holnapra gyakran egy métert, elérő, sőt azt meghaladó változásokat idéztek elő. Kezdetben az átvágások hatása alatt a felső szakaszon a meder is nagy

7 arányokban fejlődött. A meder még ma is fejlődik, de a változás lassúbb és ennek hatása a vízszinre, különösen a nagyvízszinre kisebb, mint a múltban. Ma már a Körös és a Berettyó egyes szakaszoktól eltekintve, úgyszólván egyensúlyozott állapotba jutott. Ebben a rendezett állapotban is azt látjuk, hogy két különböző nagyvízszin a legritkább esetekben' párvonalas egymással. A párvonalosságot megbontja az árhullámok találkozása,.