Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

6. füzet - I. Korbély József: A Körösök és a Berettyó szabályozása. Első rész

203 összegeződése és a befogadó folyó duzzasztása. A csapadék nagysága, térbeli és időbeli eloszlása szerint az egyes Körösökön az árhullámok nem" mindig ugyanazon megszabott rendben vonulnak le. A felső szakaszon hirtelen nagy magasságra felszökő árhullámok ellapulnak, ha lefelé baladtukban a mellékpatakok jelentős víztömeget nem hoznak é? áradás előtt a meder ós a hullámtér üres volt. A felső szakaszon egymás után elinduló árhullámok az alsó szakaszon egymást utóiérhetik és összegeződhetnek és így mint több eset bizonyítja, megtörténhetik, hogy az esetben is, ha a felső szakaszon az első árhullám volt a nagyobb, az alsó szakaszon a második ezt meghaladja. A torkolati szakaszon, lia a befogadó tires, bukással folyik a víz ; lia pedig * a befogadó nagy, úgy a folyók torkolati szakaszán az esés különbözősége szerint nemcsak 10 — 20 km-re, hanem helyenkint 80—100 £m-re és ezen felül is felduzzaszthatja az ebbe ömlő csekély esésű vizeket. Az utóbbi években különösen igen sok kedvezőtlen körülmény találkozása következtében a nagyvízszinekben számos nagyarányú változást észleltünk. A kedvezőtlen körülmények között, így 1895-ben, 1913-ban és 1915-ben a Körösök védgátjai a legnagyobb ostromot is kiállották. Maga ez az eredmény azt igazolja, hogy a vódőművek a hozzájuk fűzött várakozásnak megfeleltek. Valamennyi szakértő eddigelé elismerte, hogy a Körösök szabályozása egyike volt a legnehezebb feladatoknak és hogy elődeink-általában sikerrel oldották meg a feladatot. A Körösök és a Berettyó szabályozása olyan nagy mű és olyan hatalmas alkotás, hogy arra a magyar mérnöki kar mindenkor jogos büszkeséggel tekinthet. Az utóbbi évek tapasztalatai azonban arra is figyelmeztetnek, hogy a Körösöknél nem elégedhetünk meg az elért árvédelmi biztonsággal, hanem azt fokoznunk kell. A mint a mellékfolyókat szabályozni fogják, a Körösökön még az eddigieknél is több vizet kell levezetnünk. Bár az utóbbi években is rendkívüliek voltak a csapadékok és kedvezőtlen volt a helyzet, semmi sem biztosít arról, hogy a jövőben nem lesznek-e még nagyobbak a csapadékok és nem lesz-e kedvezőtlenebb az árhullámok találkozása. Nagyobbára csak kiegészítő és befejező munkálatokra lesz szükség. Az árvízveszély elhárítása ma is a legfontosabb gazda- • sági. érdek és a kultura fejlődésével sem fog jelentőségéből veszíteni, mert mindig nagyobbak lesznek a megvédendő értékek. A külvizek levezetése és a belvízrendezés'. A Körösök és a Berettyó árterületét nem csupán a hegyekből előtörő és a folyókon levonuló árvizek fenyegették, hanem az árterületen kívül a dombvidéken vagy magasabb fensíkon keletkezett úgynevezett külvizek és az árterületen belül esőzésből és hóolvadásből összegyülemlő vizek, úgynevezett belvizek. A mentesített árterületen nemcsak a múltban, hanem az utóbbi években a belvizek rendkívüli károkat okoztak. A Berettyó társulat árterületére úgyszólván nyitott kapukon tört be az alsót szabolcsi társulat árterületéről a Hortobágy és a Kösely vize, a homokos dombvidékről a nyírségi víz, Bihar, Szilágy, Szatmár megyéből az Ér vize, a bihari dombvidékről a Kösmő, a Sebes-Körös felől pedig a Kis Körös és az Ölyvös vize. Ezenfelül az árterületen belül a Hortobágy mentén, a Hamvas mentén, a Kálló mentén, az Ölyvös mentén, továbbá Szeghalom, Dévaványa, Füzesgyarmat határában az úgynevezett Siskás vidéken borított el a belvíz jelentékeny területet.