Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

6. füzet - I. Korbély József: A Körösök és a Berettyó szabályozása. Első rész

kimondotta, hogy a szikes töltések jó összetételű földdel erősítendők és a hol a töltések lazább anyagból készültek, ott a padka a legmagasabb vízszine alá legalább 0-5 méterre felemeltessék. Igen megnehezítette a Körösök szabályozását az, hogy a felső szakasz nagy esését hirtelen minden átmenet nélkül követte a folyó igen kicsiny — kilométerenként alig egy-két czentimétert kitevő — esése. Midőn a geologiai harmadkorban a Kárpátok mentén és a bihari hegység vidékén a földszin felemelkedett, ugyanakkor az alföldi medenczében lesiilyedt. Ezt a nagy kiterjedésű és mély szakadékot a diluvium hordaléka feltöltötte ugyan, de az egésznek medenczeszerű jellegét nem változtatta meg. Az alluviumban még csekélyebb volt a folyók hordaléka, úgy hogy a feltöltés még lassabban haladt és csupán az ártéri mocsarak széléig terjedt. A mocsáron keresztül a folyóknak alig volt medrük, a mocsáron alul pedig á víz minden akadály elől kitérve, a keményebb földrétegeket megkerülve, hosszú kanyargós utakon jutott el a Tiszáig. A folyónak megvolt a hajlandósága, hogy a síkságon medrét beágyazza, de nem volt rfieg hozzá a kellő ereje. A síkságon keresztül a Körösök és a Berettyó vizét a Tiszába kiöntések nélkül csakis töltések között lehetett vezetni. A töltések egymástól való távolságának megállapítására az első tervezőknek' alig volt adatuk. Nem tudták előre megállapítani az árvíz színének emelkedését, sőt azt remélték, hogy az átvágásokkal a nagyvíz szintjét is lesülyeszthetik. Igen sokan kifogásolták is a Körösökön az átvágások nagy számát és a folyó rendkívüli megrövidítését és kiegyenesítését Ma már megállapíthatjuk, hogy a folyók alsó szakaszain a kanyarok átvágása általában helyes és czélszerű volt. A Körös még az átvágások létesítése után is az alsó szakaszon igen kicsiny esésű és általában tiszta vizű folyó. Az alsó szakaszon igen kevés a hordalék, annak legnagyobb része lebegtetett iszap. A gátak közé szorított víz az alsó szakaszon medrét még a hosszú egyenesekben is jól megtartotta. Az árvíz gyorsabb levezetése szempontjából a síksági részen a folyó megrövidítése igeii előnyös volt. De viszont megállapíthatjuk azt is, hogy a felső szakaszon, a hol a folyónak megvolt a kellő esése, az átvágásokra szükség nem volt, itt a folyóknak szűk töltések közé szorítása az egységes szabályozás szempontjából nem volt előnyös. Az alsó szakaszon az átvágások csak annyiban voltak átmenetileg hátrányosak, a mennyiben ezek az átvágások legnagyobb' részben kemény agyagtalajra estet. A folyó ma is jobban beágyazza medrét a természetes folyómederben, a hol a talaj lágyabb, mint az átvágásokban, a hol az agyagpadokat a víz csak lassan koptatja el. A Körös, a mint a Tisza szabályozásáról kiadott 1891-iki előterjesztés mondja, még a múlt század hetvenes éveinek vége felé is inkább lomhán kanyargó érhez, mint valóságos élő folyóhoz hasonlított. Szabályozás következtében a régi helyébe egy egészen új folyórendszer lépett, a mely, a mint ugyancsak az előterjesztés mondja, ha előbb elkészül, a Tisza szabályozásának is mintául szolgálhatott volna. Maga a szabályozási terv, a mely czélul a vizek gyors levezetését tűzte ki, nagyszabású, de bizonyos mértékben koczkázatos volt. Előre látható volt ugyanis, hogy az áradás tartósságát csakis a vízszin emelkedésének árán lehet megrövidíteni. Erre a vízszinemelkedésre már Paleocapa Péter figyelmeztette az intéző