Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

6. füzet - I. Korbély József: A Körösök és a Berettyó szabályozása. Első rész

199 köröket, midőn a Tisza-szabályozás tervére kimondotta, bogy a mily arányban a nagyobb kiöntéseket megszüntetik, az árvíz magassága abban az arányban nőni fog. A Körösök szabályozásánál a kitűzött czélt, a vizek gyorsabb levezetését elérték, az. árvíz tartama megrövidült. Az a remény azonban, a melyet az, első tervezők az esés megnöveléséhez fűztek, hogy t. i. nagyobb eséssel a vizek kisebb fhagasságban fognak lefolyni, a folyó középső és alsó szakaszán nem teljesedett be. Az árvíz szintje csak igen kevés helyen és csakis a-folyók felső szakaszain sülyedt, egyebütt emelkedett. A folyók felső szakaszain a víz a párhuzamos gátakkal összeszorítva nagy eleven erejével a medret kibővítette és lemélyítette. Enijek hatása még a szabályozás fölötti szakaszra is kiterjedt, úgy hogy a szabályozott szakaszon felül, is a víz nem terül el kilométernyi szélességben, a völ* gyekben, hanem jó részben a mederben folyik le. A folyók középső és alsó szakaszain a meder szintén bővült és mélyült, de sokkal kisebb arányban mint a felső szakaszon. A mélyülés ott a legnagyobb, a hol a folyó eredetileg is magas partok között folyt, a nagyvíz összeszorult; legkisebb a sárréti szakaszokon, a Í10I a folyóknak alig készítettek valamelyes medret, líanem azt csak gátak közé fogták. Az alsó szakaszon különösen a Hármas Körösön a gátak kijjebb helyezésével, újabb átvágásokkal, nagyarányú mederrendezéssel, kotrásokkal, hullámtér-leásásokkal igyekeztek az egyensúlyozott helyzetet újból helyreállítani. Ez itt jórészben sikerült is, azonban a Kettős Körösön és az egyes Körösök alsó szakaszain és a Berettyó torkolati szakaszán a vízszinemelkedés még az utóbbi években is váratlan és nagymértékű volt. A mi az egyes folyók útjának kijelölését illeti, az összes hivatott szakértők igen szerencsés gondolatnak tartották a Berettyónak a Sárréttől való elterelését és a Sebes Körösbe való bevezetését. A legnagyobb esés elérése czéljából azonban a legrövidebb vonalon való vezetés igen sok helyütt nem volt szerencsés, így például a Sebes Körösnél a Sárrét közepén ásott és töltések közé fogott csatorna az árvédelem biztonsága és belvízlevezetés szempontjából igen kedvezőtlen. A fo'yónak ezen szakaszán már a kisebb áradások is a talaj szintje fölé emelkednek és ezért a belvizek a folyóba nem vezethetők be. A gátak nagy víznyomásnak vannak kitéve, azok altalaja laza, vízáteresztő, a csatornából kiemelt föld a töltés építésére nem volt felhasználható. Ennél sokkal jobb töltésépítő anyag az az iszap, a melyet a Sebes Körös felülről hoz és a hullámtéren lerak. Ily körülmények között szerencse az, hogy a Sebes Körös árvizei általában igen rövid ideig tartanak. Vízlevezetés szempontjából a hirtelen változó esésű egyenes vonal helyett czélszerűbb az a vonal, a melyen az esés egyenletesen elosztható. Árvédelmi biztonság szempontjából pedig az a vonal a legkedvezőbb, a melyen az árvíz lehetőleg a talaj szintje alatt, vagy legalább is aránylag kisebb gátak között vezethető le. A hol a gát építése el nem kerülhető, ott pedig annak a vezetésnek kell elsőbbséget adnunk, a melylyel az ásandó csatornából ugyanannyi földet nyerhetünk, a. mennyi a töltések építéséhez szükséges. Szabályozás kezdetén az egyes folyókról, különösen a folyók vízhozamáról nem volt megbízható adat és az első tervezők az egyes folyók vízhozamát, különösen a Fekete Körösét igen kevésre becsülték.