Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

6. füzet - I. Korbély József: A Körösök és a Berettyó szabályozása. Első rész

lfH) sulat elnökségében Wenckheim Вфа gróf követte. A körösi társulat osztálymérnökévé 1847-ben Bodoky Renter Károlyt választották meg. Bodoky lett a Körös Berettyó szabályozásának mozgató lelke. Az 1818—49-iki szabadságharc alatt megakadt a munka, szünetelt a tervezés. Az abszolút korszak alatt azonban az ármentesitő munkálatok végrehajtását nem akadályozták, a társulatok alakítását nem ellenezték, sőt előmozdították és az ország lakosságának figyelmét a közjogi kérdésekről a közgazdasági kérdésekre igyekeztek terelni. A nagyváradi kir. helytartótanács a szabályozás műszaki ügyeinek vezetésére Gyulán hivatalt állított. A hivatal vezetését és a szabályozási terv elkészítését Bodoky Károlyra bízták. Az 1850. év július 16-án kiadott nyílt parancs rendezte a szabályozási ügyeket és a 8-ik pontban kimondotta, «hogy az álladalom a szabályozási munkálatokat hathatósan elősegíteni szándékolván, magára vállalja a folyamágy és annak változása folytonos szemlélésének a munkálat közbeni költségeit, melyek a folyam járásának javítását, a hajózás könnyítését és előmozdítását célozzák». A nyilt parancs a hajózható, folyómedrek szabályozását az állam feladatául tűzte ki, az ármentesítés végrehajtását, külöuösebben a töltések építését az érdekeltségre bízta. Az 1844. évi IX. t.-c. az szabályozási munkálatok végrehajtására a közmunkaerő felhasználását megengedte, ugyanezért mind az állam, mind pedig az ármentesitő társulatok 1871. évig a munkálatoknak legnagyobb részét közmunkaerővel készítették el. Ugyancsak a törvény kimondotta, hogy rendkívüli esetekben hidak, gátak, töltések, áradó víz elleni védésnél az érdekelt és szomszéd lakosok, birtokosok polgári állapotukra való tekintet és beszámítás nélkül munkára alkalmas szekereikkel, marháikkal, cselédjeikkel közreműködni kötelesek. Az árteres községek lakosságának ezen kötelezettsége alapjában véve mai napig is fenáll. A Körösök ós a Berettyó folyó szabályozására az alapelveket Keczkés Károly felügyelő 1848. évi márczius 21-éről keltezett véleményében összegezte. Keczkés véleménye szerint: 1. A víz szabad lefolyását a folyó medrében biztosítani kell, miért is ennek összes akadályai; mint a minők fenékgátak, malmok, rosszul épült hidak stb. eltávolítandók. 2. Minden magánérdek mellőzésével oda kell törekedni, hogy a folyó lehetőleg völgyének legrövidebb irányában vezettessék, mert csak így lehet kilátás arra,,hogy a folyó a vizeket képes lesz partjain belől levezetni. . 3. A folyó ilyen czélirányos vezetése remélleni engedi, hogy medrét bővítve, bizonyos esetekben a védtöltések kiépítését szükségtelenoé teszi, minden bizonynyal azonban magas vízállásának s ezzel együtt kiöntéseinek tartama is a gyorsabb lefolyás következtében megrövidül. 4. Tekintetbe véve azonban, hogy a medrek képződése, különösen az elfajult folyóknál hosszabb időt igényel és a kártékony kiöntések rövid idő alatt nem szüntethetők meg, a legtöbb esetben szükséges a meder szabályozása mellett a védtöltések kiépítése, miáltal az egyesült vízerő a meder képződésének folyamatát hathatósan elősegíti. . 5. Minthogy továbbá • a védtöltések költsége azok magasságával nagyon kedvezőtlen arányban áll és a védtöltések magassága a közöttük lefolyásra jutó