Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

5. füzet - V. Rohringer Sándor: M. kir vízmesteri iskola

156kezésére s a növendékek kiképzését nagyrészt e hivatalhoz beosztott mérnökök vették át, mely intézkedés, mivel a kiképzés a téli időre esik s így az iskola nem szükségelt külön tanerőket, a kiképzés költségeit jelentékenyen csökkentette. A talajjavítások terén észlelt általános fellendülés mind bizonyosabbá tette, hogy a rétmestereknek a szükséges számban való kiképzése czéljából az iskolának állandó fentartása elkerülhetetlen és az előbbi évek tapasztalatai alapján az 1887-ik évben állapítják meg részletesebben a szervezetét. Az iskola abbeli feladatának, hogy a kivitel alá kerülő munkálatok vezetésére a kultúrmérnöki hivataloknak elegendő számú segédszemélyzetük legyen, legnagyobbrészt csak párhuzamos tanfolyamok tartásával felelhetett meg. Újabb átalakulást látunk az iskola történetében az 1890-ik évben. Az országos víziszolgálat ugyanis a földmívelésügyi minisztérium fennhatósága alá került s az iskolába nemcsak a kultúrmérnöki hivatalokhoz beosztott rétmestereket, de a folyammérnöki hivatalok műszaki segédszemélyzetéhez tartozó folyamfelvigyázókat is berendelik kisebb számban, sőt a vízitársulatok árvédelmi és vele kapcsolatos munkáit végző gátfelügyelők szakszerű kiképzésére is módot kellett nyújtani s ezért a földmív. miniszter megengedte, hogy havonkint 60 korona díjért {beleértve a tanulók teljes ellátását, az évfolyam alatt rendszerint használt rajzés írószerek kiszolgáltatását, gyógykezelését), a társulatok műszaki segédszemélyzetét is itt képezzék ki. Mivel ez időtől fogva az iskola a víziszolgálat összes ágazataiban alkalmazott műszaki segédszemélyzet kiképzéséről gondoskodik, eddigi czíme helyett a vízmester-iskola nevet veszi fel és az árvédelem részletesebb tárgyalásáról a vízíépítészeti előadások keretében gondoskodnak. A párhuzamos tanfolyamok fentartására a beosztott mérnöki személyzet elegendőnek nem bizonyulván, a szükséglet nagyobbodása következtében a 90-es •évek elején a kiképzés idejét 2 téli, egyenkint 6 hónapos évfolyamban állapították meg, utóbb azonban, midőn már megfelelő számú személyzetet képeztek ki, újból a 3 éves és 4 hónapos tanfolyamra tértünk vissza már abból az okból is, mivel az előbbi esetben a kiképzés ideje összeesett az őszi és tavaszi munkálatok végrehajtásának idejével, és megfelelőbbnek látszott az 1896-ban az iskolaépület kibővítésével 40 tanuló részére szükséges helyiségekről és felszerelésről gondoskodni. Az így kibővített épületben folyt a tanítás az 1908. évig s ott ünnepelte meg az iskola 25 éves fenállását 1905. évi márczius hó 30-án szerény keretben, 4e annál bensőbben a földmívelésügyi kormánynak, az Országos Vízépítési Igazgatóságnak, a helyi közigazgatási hatóságoknak, a volt és működő tanároknak és tanítványoknak lelkes részvételével és UdránszJcy József miniszteri osztálytanácsos, akkori nagyérdemű igazgatójának vezetésével, a ki az iskolának fcsaknem megalapításától kezdve tanára is volt. A vízmesterekben fokozódó szükséglet állott elő, még pedig azért, mert a vízi beruházások következtében új hivatalokat, kirendeltségeket szerveztek s a vízi társulatok is mindsűrűbben alkalmaztak vízmestereket, végül a városok csatornázása és vízvezetékkel való ellátása terén történt fejlődés is mind több vízmestert vont el az állami szolgálattól. Mindezek az okok a vízmesteri létszámba csaknem állandó hiányt idéztek elő úgy, hogy elkerülhetetlenné vált a kiképzésnek nagyobb méretűvé fejlesztése s ennek következtében a földmivelésiigyi kor-