Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

4. füzet - V. Apró közlemények

fcl mind nyugaton, mind keleten felülemelkedett az átlagos középhőmérsékleten, árvizek is, kis vizek is előfordultak. Mindezek alapján az 1851 évvel kezdődő időszakot a következő szakaszokra lehet felosztani: Középhőmérséklet A középhőmérsékletek Idős z а к nyugaton keleten közti különbség Ny К D= NyК 18511855 — 0-44 — 0-33 — o-ii°c 18561879 + 0-15 - 0 08 + 0"23°C 18801891 — 0-21 o-oo — 0-21°C 18921913 + 0-16 + 0-31 - 0 15°C Az első, harmadik és negyedik időszak, mikor az Oderán nagyobb nyári árvizek voltak, megegyezik abban, hogy D mindenütt kisebb O-nál, a mi annyit jelent, liogy keleten, nyugathoz viszonyítva az átlagos középhőmérsékletnél melegebb idők jártak. A közbeeső 1856—1879-ig terjedő időben, mikor az Oderának nem volt jelentékeny nyári árvize, keleten sokkal hűvösebb volt az időjárás, mint nyugaton. Ebben az 1856 és 1879 közé eső időközben mindkét országrész hőmérséklete hozzájárult, hogy D, a kettejük különbsége, О fölé emelkedjék, mert hiszen a nyugati hőmérséklet magasabb (-[-) a keleti pedig alacsonyabb (—) volt, mint az átlagos középhőmérséklet (o). A nagy nyári árvizek kimaradásának okát ennek ellenére valószínűleg nem az Ny és а К előjeleiből kell kimagyarázni, hanem egyedül а I) előjeléből. Az 1856—1879-es időszak nem egy szakaszában ugyanis néhányszor Ny is 1С is 0'

0 felett van, mint az 1858—1868-as és az 1859—1869-as tizenegyes évcsoportok átlagában, néhányszor pedig mindkettő O

0 alatti értéket vesz fel, mint például az 1869—1879-es évcsoport átlagában. Ezzel szemben az egész időszak alatt, még ha öt éves átlagokat veszünk is, nincs egyetlen olyan időpont sem, mikor В ne lett volna nagyobb mint az átlagos középhőmérséklet. Azt, hogy az átlagos középhőmérséklet és az Odera nyári árvizeinek megjelenése között bizonyos vonatkozás van, ki lehet magyarázni azokból a körülményekből, melyek az árvizek keletkezésére hatással vannak. Az Odera vízvidé,kének nyári árvizeit ugyanis csaknem kizárólag az az alacsony légnyomás-váudorlás idézi elő, mely az Adria északi partjairól a közép Duna mellékén és OroszLengyelországon keresztül a Finn-öbölig húzódó terület-sávon szokott megjelenni (van Bebber meghatározása szerint ez az V. b csoport kis légnyomású területe) A legkisebb légnyomás elvonulásának útja természetesen nincsen szorosan ehhez a vonalhoz kötve és még kevésbbé húzódik egy-egy ily depresszió ennek a vonalnak egész hosszában végig. Elég az, ha a sülyedés az egész átvonuláshossz középső részén lép fel, tehát a felső Odera és a Visztula vízvidékét érinti és olyan hogy e vidékeken különösen a hegyekben, erős és tartós esőzéseket idéz elő. Az ilyen időjárás alkalmával uralkodó szelek okozzák azután azt, hogy a kis nvomású