Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

4. füzet - V. Apró közlemények

fcl területek keleti részein sokkal melegebb van, mint a nyugati részeken, mert a keleti részeken ilyenkor délkeleti, a nyugatiakon pedig észak-nyugati szelek uralkodnak. Ezenkívül úgy látszik, hogy az ilyen depressziós területek keletkezését és délről felfelé való vándorlását nagyon elősegíti az, ha közép Európának s a szomszédos keleti és délkeleti földrészeknek hőmérséklete nyugatról kelet felé vagy északnyugatról délkelet felé mind magasabb és magasabb. Az egyes előfordult esetek adataiból csak azt az általános következtetést lehet levonni, hogy az árvíz keletkezéséhez szükséges, hogy keleten viszonylag elég magas legyen a hőmérséklet. A hőmérsékletváltozással való összefüggés bizonyos fokig az Odera vízvidékéhez közel eső folyók árvízviszonyaira is kiterjed. Az alacsony vízjárás csaknem mindig, a jelentékeny árvizekben bővelkedő vízjárás pedig legtöbbször több vízrendszeren jelenkezik ugyanabban az időben egyszerre. Az előzőkben leírt depressziókörzet erős esőzései, az Odera vízgyűjtőterületén kívül a Duna, a Visztula és némileg az Elba vízgyűjtőin oszlanak meg. Innen lehet azt is megmagyarázni, hogy miért mutat az osztrák Duna nyári árvizeinek gyakori egymásutánja teljesen hasonló ingadozást mint az Odera nyári árvize. A Dunában ugyanis 1828 óta olyan árvíz, mely a Wien-Nuszdorf-i mércze -J- 3*50 m-es árvízjelén felül emelkedett az 5-ször 0-szor 8-szor fordult elő. Azaz itt sem volt a középső időszakban egy nagy árvíz sem, viszont az utolsó időszakban gyakoriabbak voltak az árvizek, mint a legelsőben. A kimutatott összefüggést tovább is ki lehet terjeszteoi. Tudjuk, ugyanis hogy a több éves időközben ismétlődő hőmérséklet-ingadozás tulajdonképen csak egy alkotó része az általános éghajlat-heM ingadozatoknak, s így azok a vízviszonyok, melyeket itt tárgyalunk, az éghajlat ingadozásainak vannak alávetve. Természetes, hogy ilyen nagy arányú dolgokkal való messzemenő összehasonlítás mindig veszélyes, mert az összefüggő jelenségeket nehéz megtalálni. Épen ezért csak azt említjük még meg, hogy a svájczi központi meteorológiai intézet igazgatójának Maurer J.-nek nemrég kiadott, Svájcz éghajlat-ingadozásairól írt közleményei alapján, ezekben az ingadozásokban csaknem teljesen ugyanazt a három időszakot lehet megkülönböztetni, mint az Odera nyári árvizeinél. Ugyanabban az időben (1855-ben), mikor az Odera nyári árvizeinek első sorozata véget ért, hogy évtizedes szünetnek adjon helyet, ugyanakkor szűnt meg a svájczi glecserek. azon nagysága is, melyet nagytömegű csapadék összehalmozódása idézett elő Az erre következő két évtizeden keresztül, az Alpesek északi lejtőin száraz és meleg idők jártak. Azután az 1880—1891 közti esztendők inkább nedvesek és hűvösek voltak, az 1892—191 l-es évek pedig ismét melegebbek és szárazabbak. Ha tehát valaki az Odera 1880 év utáni nyári árvizeinek gyakoriságát bizonyos újabb keletű vízszabályozó intézkedésekkel magyarázná, akkor nemcsak a Duna árvizeinek gyakoriságát, hanem a Németország nyugati és keleti részén uralkodó hőmérséklet-különbségi ingadozásokat, sőt még Svájcz éghajlatának változását is ezzel kellene magyaráznia. 1828—1853 közti időszakban 1854—1879 „ 1880—1910 „